A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-11-01 / 11. szám
525 dekes megvilágításban Katit, néhai feleségét vélte látni, ahogy ott áll az ablakban és bámul befelé. — Kati, hát megjöttél? - szól neki a gazda. De Kati eltűnt. Odaugrott az ablakhoz, s látta, hogy Kati a szomszédék házában tűnt el. Erre az öreg átment a szomszédhoz. Bezörgetett: — Itt van a Kati? A feleségem? — kérdezte. — A felesége? — szólt csodálkozva a szomszéd. — A Kati ott nyugszik a temetőoldalban. — De én csak ippeg most láttam, hogy idegyütt! Ez aztán megtörtént a többi szomszédokkal is. Lassan híre terjedt, hogy az öregnek ,,elmentek hazulról”. De nem tett kárt senkiben. Mindennapi élete a megszokott mederben folyt. Lassan megtudták, hogy az öreg „hallucinál”, és ezzel el is intéződött a dolog. A baj ott volt, hogy úton-útfélen látta a feleségét, hallotta a hangját, ahogy beszél hozzá. Mondták a papnak is. Be-bevetődött az öreghez. De ilyenkor éppen nem volt hallucinációja. Teljesen normálisan viselkedett. Az orvos továbbra is szemmel tartotta, de állapotában nem történt változás. Hallucinációi rendesen reggel felé voltak, s mindig csak Katival kapcsolatban. A szomszédok hallották is, hogy beszélget valakivel. Az öreget sokszor látták barangolni a faluban, a határban. Mindig a Kati után, aki hirtelen eltűnt. * * * így lett Halász Pista bácsi a falu ,.csudája”, ahogyan a nép mondogatta. Mikor aztán az öreg is meghalt, felesége mellé temették. De lakása üres maradt. Senkinek sem kellett, mert — mint mondták — talán most mindketten visszajárnak majd.
