A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-11-01 / 11. szám
514 járt emelkedtünk Mária népévé és ápoltuk századokon keresztül a máriás lelkületet, nemcsak Mária ünnepén, hanem mindennapi életünkben is. Mi a titka a kereszténység el nem apadó Mária-tiszteletének? A Szűzanya kegyelemteljességében, istenanyai mivoltában, megdicsőülésében az egyetlen, örök, teremtő Istennek a mesterművét látjuk és csodáljuk. Fönséges kifejezője ő annak, hogy az emberi természetnek hogyan kell összhangban lennie a kegyelemmel. Ö az élő szentségtartó, aki hordozta és táplálta Isten Fiát, minden kegyelem forrását. Hogyne csodálnók őt, mikor benne látjuk mindazt, amit Krisztus megváltó halála juttatott az embernek. S hogyne tennők ezt éppen ma, ebben a fásultságban szenvedő, természetfeletti világot elméletben és gyakorlatban is tagadó, megváltást, kegyelmet tudatlanra vevő, pogánykodó modern világban? Ezt a szeretetet, hódolatot és bizalmat mutatja történelmünk sok-sok emléke: beleveretett a magyar állam pénzegységeibe, belerajzolódott a magyar kódexek díszes betűibe, erőt adott Hunyadi ró- zsafüzéres kardjának és Kapisztrán Szent János prédikációinak, kicsendül a nándorfehérvári diadalt hirdető déli Úrangyalából. Ez adott hitet és erőt a leigázott magyar népnek a 150 éves török pusztításban, II. Rákóczi Ferencnek a „Cum Deo Pro Patria et Libertate" felkelésben, ez festődött fel a magyar történelem szabadságharcainak máriás lobogóira. Szítsa ez a Mária-év szívünket nagyobb és odaadóbb tiszteletre, szeretetre a Szűzanya iránt. Mert ez az egyéni és nemzeti jövőnk- nek hatalmas támasza és testvéri egymásra találásunk igazi kovásza. „Emlékezzél meg, Istennek dicsőséges Anyja, Magyarok Nagyasszonya, Szentséges Szűz Mária, emlékezzél meg örökségedről, melyet hű szolgád, első királyunk és apostolunk, Szent István neked felajánlott, és végrendeletében neked hagyott. Tekints kegyes arccal országodra, és dicső érdemeid által légy szószólónk és közbenjárónk Szent Fiadnál, Jézus Krisztusnál. Hozzád kiáltottak őseink, és minden ínségükből kiszabadultak, mert folyton-folyvást vigyázott éber szemed örökségedre, ó, mindörökké áldott Nagyasszonyunk. Ezt mi biztosra vévén, gyakran folyamodtunk Hozzád, és tapasztalásból tudjuk, hogy egyedül szószólásod miatt áldott meg minket az Úr. Ez a remény éltet most is, ez a bizalom lelkesít, hogy oltalmad szárnyai alatt keressünk menedéket, mi, a Te néped, örökséged és hű nyájad, kik szentséges Fiadról vagyunk elnevezve, különös pártfogásodért pedig hazánkat Mária országának hívjuk és valljuk." Mert Te óvod az országot,/ Ez az ország a Te országod,/ Magyarok Nagyasszonya. Amen.
