A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-02-01 / 2. szám
49 Most februárban ötven éve, hogy az életszentség hírében elhunyt Torma Kálmán, S.J. (1914—1937). Életrajzát Cser László, S.J. írta meg 1943-ban Himnusz a kereszten címmel. Ebből vesszük a következő két idézetet. Ha valaki Torma testvér közel hároméves (1934 júliustól 1937 februárig) betegségének, a hosszas, hidegrázástól és borzongástól gyakran kísért lázas állapotnak, az általános rosz- szullétnek, a kétoldali erőltetett légmellkezelésnek, több mint hatvan töltésnek és összesen harmincnégy ízben végzett, néha órákig tartó mellkascsapolásnak és mellkasmosásnak a szenvedéseit nehezen tudná elképzelni, — gondoljon csupán a beteg közel hetvennapos agóniájára, amelynek folyamán a nap minden órájában többször kínozta olyan fulladásos roham, hogy ő is, orvosai is percekre sem becsülték életét — s akkor némi enyhe fogalomfélét nyerhet magának arról a testi szenvedésről, amit ez a törékeny kis test, de minden tekintetben nagy szív oly türelmesen elviselt. . . Ezeket a sorokat a budakeszi Erzsébet-szanatórium főorvosa írta le, a gondos orvos, a betegnek szerető jóakarója, aki mindent megpróbált, hogy megmentse őt. A lelki háttérre szép fényt vet Torma testvér levele, melyet egyik szanatóriumi ismerősének és jóbarátjának írt: Aggódik romlott egészségemért? Újabb keresztek, újabb szenvedés. Kitüntetés ez, csak hadd jöjjön a Jézus kezéből. . . én szívesen fogadok mindent . . . szívesen segítek Neki a keresztet viselni, szívesen fogadok kezéből bármily súlyos csapást is, még akár az elevenen rothadást is, mert én így is, lázasan is, testi-lelki fájdalmak között is, fuldokolva is, másfél éve a betegágyhoz szegezve is boldog vagyok. Higgye el, hogy nem cserélnék a világon senkivel, de senkivel. Tudja, mit mond Szent Ignác:,.Akire Isten sok keresztet bocsát, az annak a jele, hogy nagy szentté akarja tenni, mert semmi se táplálja úgy a szeretet tüzét, mint a kereszt fája.’’ . . . Tárja karjait Isten felé, úgy, mint Ő a keresztfán felénk. Helyezze magát teljesen Abba, Ki a csillagok csodáit, napok patakjait, tejutak örvényléseit, születő és kialvó világok párló-vágtató, viharló kavargásait, az atomok végtelen világát, a szerves lények végtelen sokaságát, az energiák mérhetetlenségeit és a parányi embereket világot átfogó intellektusával behímezte a sötét semmibe!
