A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-11-01 / 11. szám

487

Babos István

VASARWAPI ÖOMDOLATOK

November 22 - KRISZTUS KIRÁLY KIRÁLY, DE NEM A VILÁG SZERINT

A szentmise olvasmányai:

Ezek 34,11-12.15-17; lKor 15,20-26a.28; Mt 25,31-46.

Illő, hogy miután az Egyház minden vasárnap megemlékezik Krisztus királyságáról, a liturgikus év utolsó vasárnapján különösen is aláhúzza ennek jelentőségét. Ezt ünnepelve egyrészt a múltba tekintünk és hálával adózunk Krisztusnak, az Ország alapítójának. Ugyanakkor a jövő felé fordul a tekintetünk, és buzgón kérjük: .Jöjjön el a te országod!', ,,Jöjj el, Uram, Jézus". Krisztus királysága valóság és feladat. Valóság, amennyiben Jézus Krisztus megalapította, feladat, amennyiben Krisztus követőinek meg kell valósítani, a maga teljességében ki kell fejleszteni Krisztus országát és királyságát.

A mai ember a királyságot vagy a zsarnoksággal azonosítja, vagy pedig úgy tekinti, mint valami elavult intézményt, aminek semmi jelentősége nincsen. Az első olvasmány kiigazítja ezt a téves fölfogást. Krisztus nem a világ szellemében király. Ű a népéért élő, nem a saját maga, hanem a népe javát kereső király, aki életét adja övéiért. Jézus nyilvános működése kezdetén felszólította hallgatóit: Tartsatok bűnbánatot (azaz változtassátok meg gondolkodás- és cselekvésmódotokat), mert közel van a mennyek országa (Mt 4,17). Egész életében példát adott arra, hogy milyen emberekké kell válnunk. Ügy, mint O, nem önmagunkért, hanem másokért kell élnünk. Másokért élve, értünk áldozva életét teljesítette az Atya akaratát, és ezzel alapította meg az Isten országát és saját királyságát. Ezt tárja elénk a második olvasmány. Jézus mindenben alávetette magát az Atyának, ezért az Atya örök élettel jutalmazta meg. Ennek eredménye, hogy Krisztus az egész teremtett világot aláveti az Atyának. így a világ eléri eredeti célját, amit az Isten rendelt. Az ember Isten elleni lázadásából kivetkőzve Krisztusban alárendeli magát, pontosabban: szeretettel átöleli az Atyát.

A másokért való életre adja meg a gyakorlati tanítást az evangélium:

a. Másokért való életünk egyszerű, mindennapi cselekedetekben valósul meg. Egy tál étel az éhezőnek, pohár víz a szomjazónak, egy jó szó a szomorkodónak, biztató tekintet a szenvedőnek. Nem