A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-09-01 / 9. szám
432 takozó felszabadító emberi erőfeszítést. Az előbbi „függőleges”, az elvekből levezető teológia; az utóbbi szintén „függőleges”, vagyis egy adott hitkörnyezetben élő emberekből kiinduló és felfelé haladó teológia, melynek talaját és légkörét eleven kereszténységgel átitatott bázisközösségek alkotják. 4. A felszabadításteológia számára a társadalmi változás alap- követelmény. Prófétai teológiáról van szó. — Az instrukció szerint a szegények iránti szeretetet különleges előnyös hely illeti; óvakodni kell azonban a kizárólagosságtól; tevékeny tanúsággal ki kell állni az ember méltósága mellett. Az instrukció nem említi, hogy mindebben Jézus Krisztus megtestesülésének kell érvényesülnie. — Latin-Ameri- kában a szegények iránti szeretet legsajátosabb jellemzőjének nem a különleges kivételességet tekintik, hanem a prófétai jelleget és a közösségvállalást. A prófétai jelleg azt jelenti, hogy a keresztényeknek a szegényekkel vállalt közösségét és azonosságát nem egyéb motívum indokolja, mint az evangélium szelleme, a megtestesülés történelmi kibontakozása. 5. Az emberi nyomor nyilvánvaló jele az emberi gyengeségnek, a bűnnek és a megváltás szükségességének. Ezt hangsúlyozza a Hitta- ni Kongregáció. — A felszabadításteológia ezen belül és ezen túl erősen hangsúlyozza, hogy a fennálló igazságtalan társadalmi szerkezet okozza a nyomort, termeli a szegényeket. „A gazdagok egyre gazdagabbá válnak, a szegények kárára, akik egyre szegényebbek lesznek.” (II. János Pál pápa a latin-amerikai püspökökpueblai konferenciáján.) Egyesek gazdagsága a mai világban kizsákmányolás gyümölcse. Latin- Amerikában a szegénység nem valami véletlenül kialakult történelmi fejlődmény, hanem társadalmi és politikai szerkezetek, alapvető szerkezeti hibák eredménye. A megtestesülés teljes igazságának egyik eleme az, hogy az Üdvözítő alapvető felszabadulást hoz nekünk a bűn elidegenülésével szemben. Ezzel együtt a teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Isten Igéje szegényként szegények között testesült meg, és ezzel is „út, igazság és élet” lett minden keresztény számára. A megtérés és a megtisztulás mindnyájunknak egyre teljesebb azonosulást is jelent a szegény Krisztussal és az ő szegényeivel. Lorscheider bíboros előadása tehát rámutat a Hittani Kongregáció instrukciójának és a latin-amerikai felszabadításteológiának két egymással nem teljesen azonos alapbeállítottságára és az ebből folyó, egymást kiegészítő jellegre. Ismertetésünk második részében majd a latin-amerikai lelkipásztori munka fő jellemzőiről szólunk.
