A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-09-01 / 9. szám

428 hogy képes legyen órákon át keresztül-kasul vizsgálni önmagát anél­kül, hogy bármi olyat fedezne fel magában, ami egészen nyilvánvaló mindazok előtt, akik vele valaha is egy házban éltek vagy egy hivatal­ban dolgoztak. 2) Kétségkívül lehetetlen őt eltávolítani attól, hogy imádkoz­zék az édesanyjáért. Arra azonban megvannak az eszközeink, hogy imádságait ártalmatlanná tegyük. Azon légy, hogy imádságai mindig erősen „lelkiek” legyenek, vagyis hogy anyja lelkének állapotával igen sokat, köszvényes fájdalmaival ellenben egyáltalán ne törődjék. Ebből két előny származik: Először is figyelme csak arra fog irányul­ni, amit az anyja bűnének tekint. Ha ügyesen segítesz neki kicsit, anyjának azokat a megnyilatkozásait fogja bűnöknek tartani, ame­lyek őt idegesítik, vagy amelyeket helytelenít. Ilyenképpen még imád­ságai közben is vájkálhatsz azokban a sebekben, amelyek őt napköz­ben érték. Ez az eljárás egy cseppet sem nehéz, sőt, amint majd látni fogod, rendkívül mulatságos. Másodszor: mivel anyja leikéről igen éretlen és gyakran teljesen téves elképzelései vannak, bizonyos mérté­kig egy képzeletben személyért fog imádkozni. A te feladatod pedig az, hogy ez a képzeletben személy napról napra kevésbé hasonlítson valóságos anyjához, ahhoz az élesnyelvű, éltes hölgyhöz, aki a reggeli­nél ül. Idővel annyira elmélyítheted ezt a különbséget, hogy azokból az érzésekből és gondolatokból, amelyekkel képzeletbeli anyjáért imádkozik, egy szikrányi sem fog érvényesülni a valóságos személlyel szembeni magatartásában. Magam már annyira markomban tartottam néhány gondozottamat, hogy közvetlenül feleségük vagy gyermekük „leikéért” elmondott szenvedélyes imából egy szempillantás alatt át tudtak váltani a valóságos feleség vagy gyermek ütlegelésébe vagy szi­dalmazásába anélkül, hogy emiatt a legcsekélyebb lelkiismeret-furda- lást érezték volna. 3) Ha két ember éveken át él együtt, az szokott bekövetkezni, hogy mindegyikük elsajátít egy bizonyos hanghordozást vagy arckife­jezést, ami a másik számára egyszerűen elviselhetetlen. Használd ki ezt. Erősen tudatosítsd gondozottadban anyja szemöldökének azt a különös felrándulását, amelyet már gyermekkorában annyira vissza­taszítónak talált. Azon légy, hadd gondolkodjék el azon, hogy most is mennyire ellenszenves az neki, s éppen ezért szándékosan bosszant­ja őt ezzel. Ha ügyesen dolgozol, sosem fogja észrevenni, mennyire alaptalan ez a feltevése. S vigyázz, hogy azt viszont soha meg ne sejt­se, hogy neki magának is van olyan nézése és hanghordozása, amelyik anyja szemében ugyanilyen ellenszenves. 4) A civilizált életben az otthoni együttélés során a gyűlölkö­dés rendszerint olyan, látszólag ártalmatlan, odavetett szavakon át

Next

/
Oldalképek
Tartalom