A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-09-01 / 9. szám
416 jó szakemberek), egy-egy 3 méteres, hatalmas kormányevezővel. Ez a 2—3 méteres terület szabad volt egyébként minden irányban. Szép időben cserkészek is tartózkodhattak itten. Megközelítésük: a tutaj orra felé az ebédlőn keresztül (ez nyitott volt elöl-hátul), a far felé egy 60—70 cm szélességű, a víz felé pedig korlátokkal ellátott járdácskán lehetett eljutni. Minden tutaj egy madárnevet (sas, vadgalamb, sólyom stb.) viselt, kivéve a parancsnokságit; ennek „vezértutaj” volt a neve. Éjjelenként kikötve himbálóztak a parton, az előre meghatározott pihenőhelyeken, s állandó éjszakai őrség tartott szolgálatot. Az esti kikötések alkalmával kaptunk tejet, ivóvizet és meghatározott mennyiségű és minőségű é- lelmiszert. Főzésre, mosakodásra a Vág vizét használtuk, éppen ezért is mindenféle szennyeződéstől óvtuk. A komoly „szükségletek" elvégzésére - ha menet közben lett aktuális — a tutajokhoz kötött kis lélekvesztőket (a kajakok őseit) használták; 2—2 személy ezekkel partra evezett, s utána vissza a tutajhoz — ha sikerült. A tutajtábor első tíz napján ugyanis mérhetetlenül esős volt az idő, így a Vág — rendes körülmények között 50—100 m széles folyó — 1—2—3 km széles folyammá dagadt. Ennek vize, természetszerűen, nagyobbrészt medren kívül folyt. A tutajokat hozzáértő kormányosaik az eredeti mederben tudták megtartani. Itt a sodrás erősebb volt, a mélyjáratú tutajt a folyó egyébként is gyorsabban vitte; csónakon csak állandó evezés mellett lehetett „lépést" tartani. E sorok írója, aki akkor 16 éves volt, egy 12 éves cserkésszel egy ilyen délelőtti „kirándulásról" csak estére, a már pihenőre kikötött tutajt érte el (evezőtöréssel tarkított kalandos út után). Két másik csónakkal csak a második napon érte el 2-2 felnőtt a vezértutajt. - Nemcsak az otthonitól eltérő viszonyok, az esőzés miatt rettentően megnehezített főzési lehetőség tették próbára a résztvevőket ebben az első nagy, közös táborban, hanem komolyabb nehézségek is: a víz veszélyei. — De az önfegyelem, a résztvevők gondos kiválogatása és képzettsége a tábor tagjait minden nagyobb bajtól meg tudta óvni. A veszélyek így varázslatos romantikává szelídültek! (Folytatjuk.) Csónakázó hamütoni magyar cserkészek 1987-ben ,Az ajtóban állok, és kopogok.” (Jel 3,20.) A londoni Szent Pál-székes- egyházban Holman Huntnak van egy festménye: Krisztus kopog egy ajtón, amelynek kívülről nincsen kilincse. A szív ajtaját csak belülről lehet kinyitni.
