A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-09-01 / 9. szám

I

lett a helyzet, hanem összehasonlíthatatlanul jobb. Jézus második eljövetele lebegvén szeme előtt, Pál szinte rimánkodik: arra irányuljon a filippi testvérek minden gondolata, „ami igaz és tisztességes, igazságos és ártatlan, kedves és dicséretre méltó, erényes és magasztos.”

Hisz ami ebben a példabeszédben is a legfontosabb, illetve ami megadja ennek a példabeszédnek is az alaphangját, a hátterét, ami Jézus minden szavát tüzesíti, amit a Názáreti kész volt a kereszthalál vállalásával is hitelesíteni, ami az egyetlen igazi út bárminek a megértése felé, ami kapcsolatos az „ács fiával”, az az, hogy Isten JÓ, hogy Isten ATYA, hogy meg nem szűnő gondja van a világra, hogy nem nyugszik, mígcsak mindenféle rossz és pusztulás ellenére szőlőskertje virágba nem borul és termést nem hoz.

398

Október 11 - ÉVKÖZI 28. VASÁRNAP VENDÉGSÉGBEN EGY ÉLETEN AT

A szentmise olvasmányai:

Iz 25,6-10; Fii 4,12-14.19-20; Mt 22,1-14-.

A mai részlet Izaiás próféta könyvéből kitörő örömmel hirdet meg egy eljövendő egyetemes nagy lakomát, mely végét jelenti majd minden bánatnak, s mely még majd magának a halálnak is a halála lesz. Egy olyan ünnepségről beszél Izaiás, melyen Isten maga lesz majd a házigazda, amelyre minden nép hivatalos, s amelyen mindenkire győzelmesen árad majd ki Isten elveszíthetetlen öröme. — Ezzel szemben Jézusnak mai példabeszéde panaszolja, hogy az ünnepség meghívottjai nem mennek el a vendégségbe, gyűlölettel vannak a küldöncök iránt, s borzalmasan kegyetlenkednek velük. A példabeszéd eredeti értelmében Jézus saját népéről van szó, az először meghívottakról, valamint a nem zsidó, a „pogány” népekről, az útszélről behí- vottakról és a rongyosok tömegéről. — Példáz-e számunkra valamit ez a példabeszéd mint Isten minden kor minden embere számára üzenő igéje, mint a Szentírás része?

Jézusnak talán nem volt szándéka, hogy Istennek erről a lakomájáról mi azt gondoljuk, hogy majd kizárólag csak a halál után, a történelem keretein kívül kerül „megrendezésre”, hogy úgy gondolkodjunk róla, mint egy teljesen megfoghatatlan, pusztán lelki eseményről, mint egy valójában csupán jámborkodó terminológiáról. Sok minden utal arra, hogy Jézus számára az egész teremtett világ, annak minden része az Atya örvendező és örvendeztető vendégszeretetének a jele és megvalósulása, s hogy ez mindenkit arra szólít, ünnepelje és ossza meg Istennek ezt a vendégszerető társaságát. Hogy az