A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-08-01 / 8. szám
352 szeretetet kell a világnak közvetíteni, az ő szeretetével kell „átölelni" mindent. Ezt csak az az ember képes megtenni, aki közel áll az Isten Fia Szívéhez,és engedte, hogy szívét Szívéhez hasonlóvá tegye. Ez az ember elfogadta a „szívek cseréjét", és új szívvel érez és szeret. Viszi Krisztus szeretetét a világnak. A Krisztus szemével néző ember látja a világ jóságát, szeretetét és vajúdását is. Mindent, amit lát, amit megfog, abban felfedezi az „istenit", a krisztusi Szívet,és foghatóan le is foglalja az Isten számára — munkájával „konszekrálja". Alacoque Szent Margit leírja, az Úr hogyan cserélte ki szívét Szívével. „Akkor Ö elkérte szívemet, és én könyörögtem neki, hogy vegye el. Jézus kivette szívemet, és belehelyezte az Ö imádandó szent Szívébe; és akkor megmutatta nekem, hogy az én kis szívem, mint egy atomszemecske, egyszerre felemésztődött az Ö lángoló Szívének kohójában. Majd visszahelyezte szívemet,és az, mint a tűzláng, égett. Nézd — szólt, — Szívem piciny parazsát helyeztem oldaladba .. Teilhard de Chardin így imádkozott: Jézus, amikor kinyilvánítod nekünk Szívedet, azt akarod, hogy a mi szeretetünk képes legyen elmenekülni abból ami szűk, ami határolt, amit mi magunknak alkottunk meg. Testedben, annak belsejében, nem látok mást, mint egy tüzes kemencét, és minél jobban szemlélem ezt a tüzet, annál inkább eltűnik szemem elől tested körvonala, megnagyobbodik, kitágul az e- gész mindenségre, amíg csak nem látok mást, mint egy áttüze- sedett világot. Mindketten — Alacoque Szent Margit és Teilhard de Chardin - az isteni szeretet kohóját látják Jézus Szívében, melyből sugárzik a tűz és a fény, hogy felgyullassza az emberszívet,és rajta keresztül az egész teremtett világot. Jézus Szíve rámutat és megtanít a helyes istenszeretetre, bevezet az ő istenemberi legbensőbb világába,és elvezet az Atyához. Ugyanakkor képes kivezetni a világba, hogy vele és benne szeressünk mindenkit és minden mást, az egész világot. Akit egyszer „lángra gyújtott" az isteni Szív, az nem tud többé mást, csak szeretni. Amikor annyi nép éhezik, amikor annyi család nyomorog, annyi ember sínylődik a tudatlanságban, amikor annyi iskola, kórház, lakás fölépítésre vár, minden köz- és magánpazarlás, minden nemzeti vagy személyi hivalkodásra szánt kiadás, minden fegyverkezést szolgáló összeg megengedhetetlen botrányt okoz. VI. Pál
