A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

37

személyes jellegét elvben és a gyakorlati szóhasználatban egyaránt háttérbe szorítják. Növekvő sejthalmazról, a fogamzás produktumáról beszélnek, a terhesség megszakítását a nő teste fölött gyakorolt jogának következményeként állítják be. Az abortuszt ellenzők ugyanakkor a foetus és az újszülött közötti hasonlóság, illetve azonosság jeleit emelik ki, a magzatot gyermeknek hívják, és a két állapot lényegi azonossága alapján azt kérdezik, hogy ha az egyiket meg lehet „ölni”, akkor a másikat miért kell minden áron védeni.

Az ellentét tehát nem ideológiailag légüres térben alakult ki, hanem világnézetünk szerves része, amiben a vallásos hovatartozásnak, a társadalmi helyzetnek és a világról kialakított képnek egyaránt nagy szerepük van. Nemcsak erkölcspolitikai véleménykülönbségről van tehát szó, hanem két egymással ellentétben álló, de önmagában egységes világ- és emberfelfogásról is.

A kérdésben elfoglalt álláspont, ha nem is követi teljes mértékben a felekezeti határokat, a keresztény tábort a hagyományos ellentétekhez hasonlóan újra megosztotta. Amíg a legtöbb protestáns közösség többé-kevésbé engedékeny álláspontot foglalt el, a katolikus Egyház következetesen, de teljesen eredménytelenül küzdött a magzatelhajtás ellen.

Legközelebb a hagyományos keresztény álláspont gyökereire, a megosztottság magyarázatára és a küzdelem sikertelenségének okaira fordítjuk majd figyelmünket. (Folytatjuk.)

Ha a híd egy fontos tartóeleme megsérül, veszélybe kerül az egész híd.