A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

37 személyes jellegét elvben és a gyakorlati szóhasználatban egyaránt hát­térbe szorítják. Növekvő sejthalmazról, a fogamzás produktumáról beszélnek, a terhesség megszakítását a nő teste fölött gyakorolt jogá­nak következményeként állítják be. Az abortuszt ellenzők ugyanak­kor a foetus és az újszülött közötti hasonlóság, illetve azonosság jele­it emelik ki, a magzatot gyermeknek hívják, és a két állapot lényegi azonossága alapján azt kérdezik, hogy ha az egyiket meg lehet „ölni”, akkor a másikat miért kell minden áron védeni. Az ellentét tehát nem ideológiailag légüres térben alakult ki, hanem világnézetünk szerves része, amiben a vallásos hovatartozás­nak, a társadalmi helyzetnek és a világról kialakított képnek egyaránt nagy szerepük van. Nemcsak erkölcspolitikai véleménykülönbségről van tehát szó, hanem két egymással ellentétben álló, de önmagában egységes világ- és emberfelfogásról is. A kérdésben elfoglalt álláspont, ha nem is követi teljes mérték­ben a felekezeti határokat, a keresztény tábort a hagyományos ellen­tétekhez hasonlóan újra megosztotta. Amíg a legtöbb protestáns kö­zösség többé-kevésbé engedékeny álláspontot foglalt el, a katolikus Egyház következetesen, de teljesen eredménytelenül küzdött a mag­zatelhajtás ellen. Legközelebb a hagyományos keresztény álláspont gyökereire, a megosztottság magyarázatára és a küzdelem sikertelenségének okai­ra fordítjuk majd figyelmünket. (Folytatjuk.) Ha a híd egy fontos tartó­eleme megsé­rül, veszélybe kerül az egész híd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom