A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-08-01 / 8. szám
350 Obendorf Beatrix BIBLIÁS ELMÉLKEDÉS A JÉZUS SZIVE-TISZTELETRŐL (Harmadik és befejező rész) Előző elmélkedéseinkben a megsebzett, halálra szánt, lándzsával átszűrt Istenember Szívét néztük. Ugyanaz a Jézus, aki értünk emberré lett, és bennünket any- nyira szeretett, hogy megalázta magát, és engedelmes volt a kereszthalálig, afeltámadt Krisztus. „Aki leszállt, az e- melkedett minden ég fölé, hogy a mindenséget betöltse" (Ef 4,10). Ebben az elmélkedésben a feltámadt Krisztus Szívét szemléljük. Szent Pál a damaszkuszi úton a feltámadt Krisztussal találkozott, az Urat a feltámadás fényében nézte és hirdette. Mindenben Krisztusé az elsőbbség. Isten Benne teremtett mindent a mennyben és a földön. Minden általa és érte lett. Ö előbb volt mindennél,és minden benne áll fenn. (Vö. Kol 1,14—17.) Honnan van Jézusnak ez a méltósága? „Ádámban mind meghaltak, Krisztusban mind életre kelnek." Ö tette jóvá Ádám engedetlenségét; Krisztus valóban a második Ádám, mert vele és benne egy új életrend, a teremtés helyreállított rendje indul meg. A halottaiból feltámadt Krisztusban van az élet teljessége. „Úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjék az egész teljesség" (1Kor 15,22; Róm 5,19; Kol 1,19.) Krisztus tölt be mindent. Ebben a Szent Pál-i képben kell szemlélnünk Krisztus Szívét. Ö minden szív királya és középpontja,