A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-07-01 / 7. szám

302 jes és feltétlen ráhagy at hozással lehet az élet bármely területén — és az élet minden területén tényleg lehetséges. Hittel lehet a tóvízen jár­ni és bénákat gyógyítani. Talán az ilyesmire általában csak nagyon ki­vételesen van szükség. A hit mérlege. Félek magamtól, bizonytalan vagyok magammal kapcsolatban? Félek az ismeretlentől, a váratlan meglepetéstől?Rossz előérzéseim vannak, fájó megpróbáltatások közeledése rémít? Félek másoktól, a tekintetüktől, a bírálatuktól, az érdektelenségüktől? Amikor félek a bajtól, a baj máris karmai közé kaparintott. Jézus tudja, hogy minden pillanatban fennáll a veszély, hogy kivonom magam az ő erőteréből. Tudja, amit én is tudok, hogy ezt az erőteret én sem megteremteni, sem visszaszerezni nem bírom. A hit­folyamat egész hullámzásában minden kezdeményezés, minden hatá­sos lépés Jézus müve. Teljesen ráhagyatkozom, mert Ő megragad és tart engem. „Uram, ments meg!” Jézus azonnal kinyújtja a kezét, és meg­ragadja az enyémet. at p Plébániám hívei panaszkodnak, hogy van két valami, amiből sosem elég, s ez a pénz és az idő. — Az egyik családot látogatva beszélgetés közben bekap­csolódtam az ott épp folyó munkába. A varrógép berregett, a négy kisgyerek kia­bált és szaladozott le-föl, a rádió pedig bömbölt. Kérdeztem az asszonyt, ebben a hangzavarban tud-e figyelni a rádióra? „Nagyon szeretem hallgatni a rádiót mun­ka közben!" — válaszolta. „Vannak magnószalagok P. Li hitoktatásáról" — mon­dottam. „Nem szeretné meghallgatni őket, miközben dolgozik?" Un mama mellém ült és könnyes szemmel mondta: „Nővér, Isten küldött téged hozzám. Már hosszú idő óta nagyon üresnek érzem a szívem. Többet akartam hallani ar­ról, mint jelent katolikusnak lenni. Épp ma reggel törtem a fejem azon, hogyan pótolhatnám a mulasztásomat. Mondtam Istennek, hogy az a rövid oktatás a há­zasságomra való előkészítéskor tíz évvel ezelőtt nem volt elég. Akkor csak a leg­szükségesebb hittani alapokat magyarázták meg. Már régóta vágyom, hogy mé­lyebben behatoljak hitünk igazságaiba ..." — Mostanában körüljárok motorbi­ciklimen a hívek közt, felveszem a végighallgatott szalagot az egyik háznál,és le­adom a másiknál. Isten szavának a mai rohanó világban is megvan az útja a tel­kekhez, csak hallgassunk oda, mit sugall a Lélek. A Formozai Magyar Jezsuitákból Egy maryknoll nővér vallomása

Next

/
Oldalképek
Tartalom