A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-07-01 / 7. szám
295 Babos István — Nagy Ferenc VA9ÁRMAPI ÖOWDOLATOK Július 19 - ÉVKÖZI 16. VASÁRNAP TAPOGATÓZÓ VÁLASZ HÁROM KÉRDÉSRE A szentmise olvasmányai: Bölcs 12,13.16-19; Róm 8,26-27; Mt 13,24-43. 1. Miért nem értjük meg egymást? Különböző népek más és más formában figyelmeztették az utókort, hogy ne ítélkezzenek hirtelen. Az indián azt tanácsolja, hogy csak miután egy évig hordta valaki szomszédja bőrbocskorát, akkor mondjon róla ítéletet. Másutt egy zsák só elfogyasztását ajánlják véleménynyilvánítás előtt. Miért ilyen nehéz mások megítélése? Miért tévedünk olyan sokszor embertársaink elbírálásában? Azért, mert nincs egy minden szempontot kiértékelő mérőeszközünk. Felsorolhatjuk valakinek a jótulajdonságait: okosság, szeretet, türelem, nagylelkűség, ügyesség stb. . . Ezek mellett ott találhatjuk ugyanabban a személyben a kevélységet, az önzést, hirtelen haragot, szűkmarkúságot stb. A kérdésre, mi teszi az embert jóvá, a Bölcsesség könyve azt válaszolja, hogy nem az, amit az ember magának összegyűjtött, amit magáénak tart, amire büszke, hanem az, hogy elismeri azt, hogy Istentől függ, és Isten, aki egyedül a szívek vizsgálója, szelíden ítél meg mindent, és kímélettel bánik övéivel. Ezt a magatartást kell követnünk ... a hibák mellett meg kell látnunk az értékeket, és soha, de soha sem szabad végképp elítélnünk valakit. 2. Miért nem tudunk igazán imádkozni? Ez a kérdés a második olvasmányhoz tartozik. Damaszkuszi Szent János szerint „az imádság lelkünk Istenhez emelése.” Ez a meghatározás érvényes az imádság második fázisáról; de ezt megelőzi valami, mégpedig Isten hívása és vonzása. Az imádság nem önakaratunkból származó, önszántunkból forrásozó cselekmény, hanem Isten jelenlétének megtapasztalása. Egy lelkivezető valakinek, aki arról panaszkodott, hogy nem tud imádkozni,azt tanácsolta: „Ne imádkozzon, hanem gondolkodjon mélyen az élet nagy és nehéz kérdéseiről.” Ez a magatartás és gondolkodás előbb-utóbb odavezet, hogy észrevesszük függésünket a nálunk hatalmasabb létezőtől, aki előbb lett, mint mi, aki öröktől fogva van, és tőle függ az életünk. Nemcsak függünk tőle, hanem szeret is minket,