A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-06-01 / 6. szám
274 Sajgó Szabolcs IDŐNKÉNT MEGTÖRTÉNIK II. ha jobbra mész: lefele van ha balra mész: az is már többé nincs előre és hátra és nincs többé helybenjárás sem nyitott sem csukott szemmel nem nyílik innen út már sehova innen már csak a szárnyalás van vagy a szabadon zuhanó mámor a parttalan sötétség újabb szakadéka futottál vonszolódtál néha magadtól is idáig mint akiben a csírázó erők láza ébred mint fény után a rab vagy mint a meglőtt vad a vacka védelmére amint itt ez az évmilliók ringatta tépte tér is felnevelt magában téged öntudatlan a Tejút sűrűjébe rejtett fészek melegén s most várja lesné röptödet te vagy-e akiben a Jóhírnek hozzá ma is el kell jönnie futottál vonszolódtál a Rög lebegő tájain nevetve felvérző talpadon mert ez van itt a leterített főnix kényszere és a könyörtelen vesszőfutásra rendelt Irgalom igen meg az elűzhetetlen tépett álmaid s a mindenekben szunnyadó titok ilyennek látod ezt igen s időnként át is éled azt hogy mit jelent a csöppnyi életedbe ömlő Óceán s a szárnyalás az éter útjain ne félj tehát repülj
