A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-06-01 / 6. szám
270 két másutt gyümölcsözően lehetne felhasználni. Rövidesen elhagyja a nyomdát a Lékai bíboros által kezdeményezett, az 1984-ben megjelent „Magyar Katolikus Almanach”-ban bejelentett belső egyházi felmérés. A kötet tanulmányai a magyar katolikus egyház új feje, Paskai érsek szerkesztésében készültek. E felmérés az új főpásztor kezében jó tájékoztató lesz, hogy miben érte el, és miben nem érte el a magyar egyház azt a „nagyszerű fejlődést”, melynek bemutatását a kezdeményező bíboros dokumentálni remélte, azaz mire építhet a továbbiak során a magyar egyház, és hol van a hiány, melynek megszüntetése az utódra vár. S.Sz. BESZÉLGETÉS KADA LAJOS ÉRSEKKEL II. A Szentségi Kongregáció titkára, Kada Lajos érsek, akinek lapunkhoz írt levelét az 1986. decemberi számunk 574—575. oldalán közöltük, tavaly decemberben Észak-Amerikában járt. Torontói tartózkodása alatt a magyar jezsuiták noviciátusában lakott. Az ott és akkor vele készült beszélgetés első részét előző számunkban közöltük. Kada érsek életrajzi adatai előző számunkban, a 224. oldalon találhatók. — A világegyház milyen tényei és eseményei mutatják Érsek úr számára az Egyház életerejét, fiatalságát, azt, hogy „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta"? — Nézzünk egy pár ilyen tényt. Elsősorban gondolok arra az abszolút új jelenségre — nem találunk rá igazán megfelelő példát az Egyház egész történetében —, amelyet Szentatyánk apostoli útjai jelentenek. Ezeken az utakon pápánk igazán hirdeti az evangéliumot, megmutatja, megjelenteti az Egyházat sokak számára, akiknek eddig talán fogalma sem volt róla, mi az, hogy ki is az a pápa, a Krisztus helytartója . . . Olyan valakit kaptunk személyében a Gondviseléstől, akit nem tudunk eléggé értékelni. Sajnálatos módon fel-felüti a fejét a pápától való elkülönülés, a belső ellenállás jelensége — s jobban az egyháziak, mint a hívek körében. Másik örvendetes jel a hivatások körül tapasztalható. Sokakat pesszimistává tett az egyházi rendekből, szerzetekből kilépők nagy száma, hogy pont azok adták föl hivatásukat és tértek más útra, akikre az Egyház a leginkább számíthatott volna. Örvendetes jel, hogy a kilépések negatív tendenciájával szemben felfedezhető ma világszerte — bármilyen csekély mértékben is — a hivatások számának növekedése. Ez újra reménnyel tölthet el bennünket: vannak fiatalok ma is, akik hajlandók meghallani az Úr hívását, akik hajlandók életüket az apostoli munkára szentelni.
