A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-06-01 / 6. szám
263 Molnár István in meg a kereszténységem Az idén május 1. hétfőre esett. így kettős ünnep volt. Elhatároztuk a srácokkal, hogy kirándulunk. Az volt a szándékunk, hogy a Pilisbe megyünk. Megmásszuk a Dobogókőt, aztán leereszkedünk KOKI TITKA — I a Rám-szakadékba. Az alsó kijáratnál majd éjszakázunk. Másnap megmásszuk a Prédikálószéket, és délután hazahajókázunk. Mindenben egyetértettünk, ami ritka dolog, s jókedvűen készülődtünk a túrára. Persze anyám intett a vasárnapi misére, és én igent mondtam, bár tudtam, hogy úgy sem lesz belőle semmi. Dehát a házi béke kedvéért .. . Különben is a vallás körüli töprengéseimet abbahagytam. Úgy sem tudok én ennek a végére járni! Még nálam okosabbnak sem sikerült. Az egész terhet ledobtam magamról, mint valami fölöslegesen megpakolt hátizsákot, és kész. De azért a kirándulásra jól megtömtem a magam hátizsákját. Persze kajával. És arra nagyon vigyáztam, hogy holmi itthoni „gondok" ne kerüljenek bele. A vasárnapi mise is el volt intézve, utóvégre Pomázon lehet misét hallgatni, sanyám el is hitte, hogy ott majd fogunk. Sátrat is vittünk, meg pokrócot. Igaz, hogy április második fele szokatlanul meleg volt az idén, de azért sose lehet tudni. Még csak kora tavasz van. Minden nagyszerűen ment. A srácok kivételesen pontosak voltak, és így nem késtük le a HÉV-et. Persze rengeteg kiránduló tolongott a sínek mellett, s amint befutott a szerelvény, s lekászálodtak róla a vidéki utasok, óriási roham kezdődött. De Lali elemében volt. Hatalmas hátizsákját jobbra-balra meglóbálva utat vágott magának, s egyszeriben fenttermett a kocsiban, felszerelését hamar szétteregette a padokon, s így tartotta a helyet, míg mi is fölnyomakodtunk. — Gyertek már, maflák! — kiáltotta. — Mindjárt szétszednek ezek a kedves pesti polgárok. A nagy tülekedésben igyekeztünk gyorsan elrendeződni. A nap ragyogóan sütött, a Duna vize csillogott a napfényben, mindenki vidám volt és zajos, a tavaszi kirándulás izgalma nyüzsgött
