A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-06-01 / 6. szám

247

ség elé. Űrnapján az egész falu korábban kelt. A legények zöld ágakat vágtak a sátraknak, az asszonyok díszítettek, a nagylányok frissen kaszált kakukkfűvel szórták fel az utat, amerre a körmenet elhaladt.

A nagy melegben nyakig begombolt ingben és fekete kabátban, méltóságteljesen lépegetett a rezesbanda, és vezette a hívek megható, szívből szóló énekét. Egy alkalommal egy nem katolikus férfi hétköznapnak vélte úrnapját, és szokása szerint befogott, hogy a határba menjen. Megállította őt Nancsi néni, aki „Mindnyájan egy kenyérből részesülünk" németajkú Volt, és törte a magyart, kérve, hogy ne menjen ma dolgozni. ,.Miért ne?” ,,Mert a Szakrament a faluban” — volt a válasz. (Úgy emlékszem, hogy a gazda visszafordult.)

Aranyszájú Szent János szerint ,,az örvendező szeretet ünnepel”. Ez az örvendező szeretet azt ünnepli, hogy az Oltáriszentség a faluban végigvonul, azt, hogy velünk van a megdicsőült Krisztus, azt, hogy az örök élet kenyere és az örök élet forrása velünk van.

Tartsuk meg, amennyire lehet, ezt a szép szokást; ugyanakkor toldjuk meg egy lépéssel. Nemcsak úrnapján van velünk a megdicsőült Krisztus. Ő velünk van mindennap. Velünk van, amikor a szentmisét bemutatjuk, velünk van Isten szavában, a szentírásban, az egyház tanításában; és főleg ne felejtsük el, hogy velünk van a hívő közösségben, embertestvéreinkben. Nemde azt mondta, hogy amit a legkisebbnek teszünk, neki tesszük? Ne felejtsük el, hogy mindig, mindenütt velünk van, és arra buzdít, hogy amint egyek vagyunk a szentmise és az úrnapi körmenet alkalmával, úgy egynek kell lennünk szív- vel-lélekkel a hétköznapokon is.

Június 28 - ÉVKÖZI 13. VASÁRNAP ELLENTÉT - VAGY ELSŐBBSÉG?

A szentmise olvasmányai:

2Kir 4,8-11.14-16; Róm 6,3-4.8-11 ;Mt 10,37-42.

A mai evangélium tanítása, melyet megerősít az első két olvasmány, három pontban foglalható össze:

1. Az evangélium hirdetőjének viszonya családjához és roko-