A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-05-01 / 5. szám
234 és biztonságának elengedhetetlen feltétele, hanem még az állatvilág tagjainak is jellegzetessége. Talán az eredeti bűnnek egyik következménye rejlik abban a tényben, hogy az ember az egyetlen lény, amelyik elhagyja fajtájának leggyengébb tagjait. Az egymástól való függés tagadása az emberi társadalom alapkövét dönti meg. Ezt a tényt a társadalom minden tagjának el kell ismernie. így tehát a keresztény felebaráti szeretet és az egymás iránti felelősségtudat, valamint a szülői méltóság gyökeres megtagadásában látható a magzatelhajtás legmélyebb és mindent átfogó gonoszsága. Az erre a tényre épülő érvek azonban még nagyon kezdetleges formában élnek csak a hívők közösségében. Ezek átütő erejéhez egy új életstílusra van szükség, amely hitünk legmélyebb gyökereiből fakadva láthatóvá és kézzelfoghatóvá teszi a következetes felebaráti szeretet minden oldalát ebben a világban. Sajnos, napjainkban az ebből a meggyőződésből kiinduló küzdelemnek csak a távoli kürtjeleit lehet hallani. □ □□□□□□□□□□□□□□a Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából Az első világháború után országszerte, sőt mondhatnánk világszerte is elterjedt a hősök május végi ünneplése. A napot hősök napjának nevezték. Elképzelhetetlen volt, hogy még a legkisebb, legeldugottabb helyen is elmúlhatott volna a május hónap a hősök napja nélkül. Nem is szólva a sok más ünneplésről. Május a katolikusok számára a Szűz Mária hónapja is volt. Aztán ott volt az anyák napja. A hősök napja azért is nevezetes volt, mert ilyenkor, mint Lőcsfalván is, a szentmise tábori mise volt a temetőben, éspedig abban a fertályban, ahol a háborúból hazahozott hősök wrtsAv víiof ti s^a vo^’ s az°ké is, akik a háborúban részt vet- HOSOK KORUL e>s azfaa már itthon hunytak el. Ilyenkor az egész falu ott volt, hiszen csaknem minden családban akadtak hősök. De lassan, mint minden emberi vállalkozás alkalmával, a hősök körül is bonyodalmak keletkeztek. Egy ilyen bonyodalom került a pap naplójába is. * * * Az első számú bonyodalom oka az apadó létszám volt. A családok és egyének száma a két-három évtized alatt ijesztően összezsugorodott, és lassan a hősök miséjén résztvevők száma csak maroknyi lett. Ez még nem lett volna végzetes baj, mert a mise az mise, akármennyién vannak is ott, és felajánlható a hősökért. De felmerült az eszme:
