A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-05-01 / 5. szám
228 A történelmi magyarázatok nem lettek volna elégségesek bibliai vonatkozások nélkül. A zsidó királyság is letűnt, mivel ezen a földön akarta megvalósítani Isten Országát. Be kellett bizonyítanunk, hogy a gazdasági és társadalmi haladás vagy a különféle rendszerek nem alakítják át az emberi szívet. Az osztályharcon alapuló ideológia által felkínált szabadulás vagy a fogyasztás örömei homlokegyenest ellentétben állnak a hit misztériumával. Figyelembe kellett vennünk azokat az egymással ellentmondó irányzatokat is, amelyekkel a gyermekek az iskolában találkoztak. Meggyőződésem, hogy ezek a véleménycserék azért voltak lehetségesek, mert hitünk nem akart valamilyen meghatározott rend biztosítékává válni. Az úton közösen haladtunk előre. El kellett fogadnunk, hogy gyermekeink ellentmondjanak vagy figyelmeztessenek bennünket, ha nem elveinkkel összhangban cselekedtünk. Ilyenkor el kellett ismernünk mulasztásunkat. Az üzenetet csak ilyen tisztán, átlátszóan lehet átadni. Ha elég bátrak vagyunk szembenézni a valósággal és drámáival, állandóan azt kockáztatjuk, hogy tanácstalanul állunk a rossz jelenlétével szemben. A jelen vizsgálatának visszautasítása abból a kimondatlan félelemből ered, hogy meginog hitünk, ha a fiatalok olyan kérdéseket tesznek fel, amelyek elől mi menekülünk — mert rettegünk, hogy nem tudunk rájuk válaszolni. Az „ecclesiola'-ban, a családban, nap nap után megkapjuk a hit kegyelmét. A sivatagban is csak egynapi mannaadagot kellett összegyűjteni. A gyermeknevelés tehát sok energiát, türelmet, aggodalmat követel, de főleg jelenlétünket igényli. A gyermekeket emberré kell formálnunk, hogy kamatoztathassák az evangéliumi talentumokat, amelyeket azért kaptak, hogy részt vegyenek a világ építésében és megváltásában. Úgy vélem, ez is egyházi szerep, még ha rejtve is marad az évek során. Szeretném hangsúlyozni, mennyire fontos a történelmi és teológiai képzettség ahhoz, hogy válaszolni tudjunk a középiskolások
