A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-05-01 / 5. szám
223 tására. Ott Szent Ignác két intézményében voltam növendék: a Német-Magyar Kollégiumban és a Gregoriana Egyetemen, mindkét helyen jezsuita elöljárók és tanárok felügyelete alatt. — Hogyan látja Érsek úr, mik az Egyház fő problémái ma, ill. mire van leginkább szüksége ma az Egyháznak? — Kívülről — és sajnos, belülről is — súlyos problémákkal kell szembenézzen az Egyház. A külső problémák elsősorban az ateista világnézettől és az az által irányított államoktól származnak, melyek megakadályozzák az Egyház szabad működését. A másik külső akadály, melyre talán nem gondolunk eléggé, az iszlám, amely hihetetlen gyorsasággal terjed bizonyos országokban, Afrikában különösen. Fanatizmusával óriási akadályt állít az evangélium hirdetése elé, s ahol többségben van, igen megnehezíti a keresztény, illetve katolikus kisebbség életét. A külső problémák mellett talán még nagyobb súllyal esnek a latba az Egyház belső problémái: az egyházhűség területén, az Egyház tanához való ragaszkodás, annak terjesztése és követése területén, a tekintély elvének mintegy elvetése és negligálása, a Tanítóhivatal irányító szerepének szinte tagadása, illetve nem követése. . . Mindez szörnyű káoszt idéz elő híveink életében. Sokszor hallani: kinek is higgyünk, hol van az út, amit követni kell? Végleteket látunk: az abszolút integrista, a korhoz kötött tradíciókhoz is mereven ragaszko- kó irányzat az egyik, a másik pedig a túlzott progresszivizmus, amely egészen elveti a múltat,és teljesen új ösvényeken akar járni. A problémák láttán mind jobban felmerül az Egyház belső egységének a múlhatatlan szüksége. Egész egyházi tevékenységem alatt ezt tekintem legfőbb feladatomnak, az Egyházhoz, a Magisztéri- umhoz, a pápához való hűség előmozdítását a centrifugális erőkkel szemben. Ha nem tartunk össze, akkor menthetetlenül a gomba módra szaporodó szektás közösségek karjaiba hullanak a hívek. — Milyen hívő magatartásra van szükség a külső és belső problémák közepette, mely kellőképp szolgálja az Egyház egész belső egységét és az evangélium hirdetésének az ügyét? — Nincs más, mint az igazán őszinte és objektív dialógus, melynek a szabályait VI. Pál pápa oly világosan összefoglalta. Hogyan is közeledhetnénk valakihez, ha nem vagyunk hajlandók őszinte dialógusba bocsátkozni vele? De ez föltételezi, hogy mi a magunk igazáról, tanáról, hitünk alapjairól abszolút meg legyünk győződve, illetve világosan ismerjük és uraljuk őket. Különben a dialógus eredménye köny- nyen az lehet, hogy mi magunk zavarodunk össze. (Folytatjuk.)