A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-05-01 / 5. szám

218

— Ezt a sebet majd a jó Isten begyógyítja. De azt a másikat, ha Ferit választom, a Feri sohase lett volna képes begyógyítani. így hát én nyertem az ügyön, látod! — próbált Katica csendesen mosolyogni.

Amikor hazaértünk, a lakásban rend volt. Anyuék mindent rendbe tettek, és elmentek öcsivel a nagymisére. A nagy asztal közepén ott feküdt Kati Mária-érmes nyaklánca. Csendesen kezébe vette, és megint könnyek gyűltek a szemébe. Aztán hirtelen könnyed mozdulattal a nyakamba akasztotta:

— Ezentúl viseld te, Pista! És most gyere főzzük meg az ebédet!

Délután előszedtem az Isten-érveket. De nem ment a dolog. Folyton a húgomon járt az eszem. Mégsem kaptam én választ délelőtt arra, amire szerettem volna! Katica elég vézna teremtés, törékeny. Hogy szorult belé akkora bátorság, hogy ezt megtette? Múltkor a Rózsika belém karolt és rám mosolygott: — Jöjjön igyunk meg egy feketét —, és én nem voltam képes ellenállni . . . őszintén elpirultam. Féltem is, hogy anyám észreveszi. Ott varrogatott az ablaknál. És ahogyan elnéztem szorgalmas kezét, okos arcát s egy kissé szomorú tekintetét, valami őszinte szeretet és bizalom támadt a szívemben:

— Anya — szólítottam meg gyengéden —, mit szól Katicához?

Abbahagyta a varrást, és rám pillantott. Nagyon nyugodt és e- rős volt a tekintete.

— Büszke vagyok a leányomra — felelteaztán kis szünet után. — Isten erőt adott neki, hogy ezt megtegye.

Még jobban elszégyelltem magamat. Hej, anyám, rám ugyan nem lehetsz büszke, és Isten nem ad nekem ilyenféle erőket!

Ezen aztán sokat elgondolkoztam. A Katica vézna , én meg bikaerős vagyok. 0 nő, én férfi. 0 a főzőkanalat fogja, én a nagykalapácsot. 0 imádkozik, ájtatoskodik, én meg a magam útját járom döngő léptekkel. Aztán jön egy óriási pillanat — és Kati legyőz mindenkit. És jön egy ilyen kipingált lepke, és knokautol engem egy szempillantás alatt! Hát tényleg anyának igaza lenne? Isten keze van a dologban? Valami távoli sejtés jelentkezett bennem. Valami régi emlékezés. Szentségekről, imáról, önmegtagadásról ... És arról, amit ezek közvetítenek. A kegyelemről. Ez az isteni erő? — Hát persze, hogy ilyen nincs bennem. Mert én nem imádkozom, se nem gyónok, áldozok, se nem fogom magam kézbe . . . Ülök a nagy energiaforrás mellett, és nem merítek belőle. Lötyögök ide-oda az életben, de nem kapcsolok rá az igazi áramkörre . . .