A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-05-01 / 5. szám

213

FI ATA LÓKNAK

Szabó Ferenc

A BETEGEK KENETE

„A betegek szent kenetével és a papok imádságával az egyház a szenvedő és megdicsőült Krisztusnak ajánlja a betegeket, hogy nekik enyhületet és üdvösséget szerezzen (vő. Jak 5,14-16); sőt buzdítja őket, hogy tudatosan csatlakozzanak Krisztus szenvedéséhez és halálához (vő. Róm 8,17; Kol 1,24; 2Tim 2,11 — 12; lPét 4,13), és így szolgálják az Isten népének lelki javát” (LG 11).

Az új liturgia szerint már nem beszélünk „utolsó kenetről”, hanem a betegek kenetéről. Az egyház a szenvedésben (amely lehet a végső is) hívei mellett áll: ezzel a szentséggel segíti őket, hogy felfedezzék a szenvedés keresztény értelmét, tehát hogy a megfeszített és feltámadt Krisztussal vállalják azt saját üdvösségükre és az egyház javára.

A keresztény tudja, hogy a szenvedés és a halál azért lett oly gyötrelmes, mert az ember vétkezett. A „kisebbedés” és a halál lehet a szerető engedelmesség kifejezése: így „térítjük” meg a rosszat, vagyis adunk neki értelmet. így lesz számunkra „kereszt”, vagyis az üdvösség eszköze. A keresztény küzd a rossz ellen; igyekszik gyógyítani a betegséget; de miután mindent megtett, hogy azt kiküszöbölje, és mégsem szabadulhat tőle, akkor elfogadja „Isten kezéből”. Jézus megmutatta, hogy a vég, az „utolsó átmenet” lehet a szerető engedelmesség, az Atyának való odaadás kifejezése. A hívő Krisztussal együtt a szenvedésben és a halálban egyesülhet az Atyával; így a vég beteljesedés lesz: „ Consummatum est!”

A zsinat utáni szertartáskönyv bevezetője így tanít a szenvedés meg a szentség értelméről:

„Urunk gondjaiba vette a betegeket, és a híveknek is megparancsolta testi-lelki gondozásukat. Erről épp eléggé tanúskodnak az evangéliumok, de főképpen a kenet szentsége, amelyet ő maga alapított, Szent Jakab apostol levele által pedig kihirdetett. Az Anyaszentegy- ház ezért szokta szenvedő tagjait a megkenés és a papok imádsága által a szenvedő és megdicsőült Úrnak ajánlani, hogy őket megkönnyítse és meggyógyítsa (vö. Jak 5,14-16). Sőt buzdítja a betegeket, hogy önként vállalják a közösséget Krisztus szenvedésével és halálával (vö. Róm 8,17), és így mozdítsák elő Isten népének javát.”