A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-04-01 / 4. szám

172

Hogyan lehetsz jó hallgató? Mi segíti figyelmünket mások szavaira? Mi jellemzi a jól hallgató társat? Itt van néhány javaslat:

1. Nézz arra, aki beszél hozzád.

2. Kérd a beszélőt, magyarázza meg ezt vagy azt, ami számodra nem világos a mondanivalójából.

3. Mutasd érdeklődésedet azáltal is, hogy a másikat kérdezed érzéseiről.

4. Ismételj meg időnként valamit abból, amit a másik mondott.

5. Hagyj elég időt a beszélőnek, hogy elmodhassa, amit akar.

6. Légy higgadt, kiegyensúlyozott hallgató, aki ura érzelmeinek.

7. Reagálj a beszélő szavaira megfelelően: bólintással, mosoly- lyal, elkomorodással...

8. Erősen figyelj arra, mit is mond a másik.

9. Hagyd a beszélőt, hogy befejezze mondanivalóját anélkül, hogy félbeszakítanád.

10. Maradj a témánál, míg a másik igényli.

GYERMEKSZÁJ

A négyéves Margit anyukájával bevonul Budapest egyik legelőkelőbb fodrászüzletébe. Mindkettőjüket kezelés alá veszik. A felnőttek csevegnek; Margit egy ideig csak hallgat.

Egyszer aztán minden bevezetés nélkül megszólal:

— Az én anyukám úgy hívja az én apukámat, hogy Dominik!

A felnőttek elhallgatnak; egy pillanatig senki se tudja, mit mondjon. Végül az egyik fodrásznő megjegyzi:

— Ez igazán nagyon kedves! Na és apukád hogy hívja anyukádat!

— Sótartófejű!

A felnőttekbe belefagy a jókedv. Anyuka menti mega helyzetet: harsány nevetésbe kezd, amely aztán mindenkire átragad.

Apuka meg anyuka csak pár nap múlva jön rá Margit észjárásának a nyitjára. Vagy féléve történt, hogy anyuka valamiről megfeledkezett, és ezért a következő szelíd szemrehányást kapta Apukától:

— A te fejed is olyan, mint a sótartó; minden kifolyik belőle.