A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-04-01 / 4. szám
170 — De mondom azt is, de nemcsak azt. — Elhallgattam. Úgy látszik, imádkozni is meg kellene tanulnom, gondoltam magamban, de nem szóltam semmit. Kati mosogatott, segítettem neki törülgetni. Egy darabig csendben dolgoztunk. Aztán megkérdeztem: — Hogyan tanultál meg imádkozni? — Hát.. .hát. .. magamtól, meg aztán a gyóntató atya segített. De mi van veled, Pista, hogy ilyeneket kérdezel? — Milyen gyóntatóatya? — Hát akinél gyónni szoktam. . . — Te mindig egy papnál szoktál gyónni? — csodálkoztam el őszintén. — Persze! — Te Kati, ha anya olykor-olykor rávett, hogy menjek gyónni, én mindig máshoz mentem. Utóvégre mi közük az én szennyesemhez? — Hát idehaza nem anya mossa ki mindig a tiédet? — nevetett Kati huncutul. — Az más, Kati, de hát hogy az ember a bűneit mindig egy valakinek sorolja fel, az még sincs rendjén! — Pista, én azt gondolom, hogy inkább az nincs rendjén, ha mindig másnál gyónunk. Hogy tudjon akkor segíteni az atya, ha nem ismer? Hallgattam, mert megsejtettem, hogy lehet a dologban valami. Aztán faképnél hagytam Katit, majd elrámolja az edényeket. A szobában anya éppen öcsit feketette az ágyba, apa meg a rádiót hallgatta. Leültem a sarokba és elővettem az Alapvető Hittant, de úgy, hogy ne lássák,mit olvasok. Fúrta az oldalamat, hogy mi lehet benne. Már csak a Rózsika miatt is. Felütöttem a tartalomjegyzéket,és olvasni kezdtem a fejezetcímeket: „A látható világból Isten léte eszünkkel felismerhető és bizonyítható.” „A kozmológiai istenérv. Isten a világ létoka." „Biológiai istenérv." „A formákból, törvényszerűségekből, rendből és célszerűségből folyó istenérvek." „Az emberi természetből vett istenérvek." Hó! Hát van itt éppen elég! No, holnap majd átrágom őket, és jaj lesz Rózsika vércsekörmének! — Mit olvasol,fiam? — kérdezte anyám váratlanul. — Semmit - feleltem kurtán és gyorsan becsuktam a köny
