A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-03-01 / 3. szám
142 Miután a világra születtünk egy automatikusan működő i- degrendszer irányít minden fontos funkciót, ami életben tart. Egy erő, amit senki sem ért valójában, biztosítja a szívünk dobogását, tüdőnk lélegzését, vérünk keringését, testünk hőmérsékletét 98.6 fokon. A sebész szétvághatja testünk szövetét, de tehetetlen abban, hogy a testet kényszerítse a szétválasztott szövetek összekötődésére. Könyörtelenül és automatikusan öregszünk. Önellátó? Aligha! Még az égitest is amin élünk. . . még annak a teremtéséhez sincs semmi közünk. Ez a kis bolygó, a föld is pontosan a legjobb távolságban van - kb. 93 millió mérföldre - melegének és fényének forrásától. Ha valamivel közelebb lennénk, elpusztulnánk a nap sugaraiban; ha valamivel távolabb, halálra fagynánk. Az oxigén és a nitrogén egyensúlya a levegőben a legmegfelelőbb életben tartásunkhoz; a termőföldet alkotó anyagok, vagy a sziklák ritka elhelyezése mind-mind embertől függetlenül van így. A parányi embertől függetlenül, aki pöffeszkedve járkál a földön. Tett-e valami megjegyzést Jézus mindezzel kapcsolatban? Igen, mint mindig, a dolog lényegére tapintott: ,,nélkülem semmit sem tehettek”, mondta (Jn 15,5). Semmit? Ez egy kissé elhamarkodott állításnak tűnik. Végül is, mi emberek nagy eredményeket értünk el. Majdnem teljesen visz- szaszorítottuk a betegségeket, mint például a himlőt, a pestist, a tüdővészt, a póliót és a legtöbb ragályos gyermekbetegséget. Nagymértékben megtanultuk környezetünket kontrol alatt tartani. Embert küldtünk a holdra. Hogyan lehet mindez tehetetlenség? A legtöbben közülünk ezt a gondolatot nem kedvelik. Napjainkban a humanizmus kultusza kioktatott arra, hogy mint mesterek, önmagunk számára elegendők vagyunk sorsunk irányításában. Jézus azonban nemcsak ragaszkodott tehetetlenségünk igazságához, hanem alá is húzta azzal, hogy ugyanaz a tehetetlenség volt érvényes őrá is, míg emberi testet viselt: ,,Nem tehetek magamtól semmit - mondta apostolainak . . . tetteim végbevitelét az Atya bízta rám. . (Jn 5,30.36). Ebben, mint minden másban, a tökéletes emberség mintáját adta. A szentírás kifejti pontról pontra, mennyire tehetetlenek vagyunk úgy lelki, mint testi életünkkel kapcsolatban.. . Indítást érzünk Isten felé. Mi úgy gondoljuk, hogy mi nyúlunk
