A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-03-01 / 3. szám

138

lomelemzéshez, amint a felszabadításteológia is állítja. Amikor viszont a forradalom győzelme után átvették a hatalmat, olyan Krisztust akartak elfogadtatni, aki Marxnak egyszerűen előfutára. Eszméik és eszményeik középpontjában nem Krisztus áll, hanem Marx. Hogy mindAz akkor még jezsuita Fernando Cardenal, a felelősségére bízott szandinista fiatalok körében.

ez azért vált lehetségessé, mert a katolikusok naivak voltak? Én nem hiszem. Azt gondolom, inkább félrevezették, becsapták őket. Ha ugyanis nekem egy marxista igazságról beszél, mindjárt látom, hogy ez a fogalom változó értelmű, míg ha egy pap beszél igazságról, azt gondolom, hogy ő átvette a marxizmusból azt, ami jó, és nem árulja el katolikus azonosságát. A nép megtévesztéséhez tehát hozzájárultak egyrészt a felszabadításteológiát valló bizonyos papok, másrészt a magukat katolikusnak álcázó marxisták.

— A kormány számára milyen ellentétet jelentenek az ún. ,,contras” csoportok?

— Mi — mint a La Prensa társszerkesztője és mint a Nicaraguán belül működő ellenzéki csoport tagja, a saját véleményemet fejtem ki — semmiféle kapcsolatban nem állunk a harcosokkal. Mi belülről, békés eszközökkel szeretnénk megmenteni a forradalmat. Nicaragua számára az egyedüli megoldás csak a párbeszéd lehet. A ,,cont-