A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-03-01 / 3. szám
119 dicsőség (föltámadás) záloga. De az Eucharisztia nemcsak az egyén lelki életét táplálja, hanem - miként az egyházatyák hangoztatják Szent Pál nyomán — megvalósítja, egységbe fogja, növeli az egyházi közösség testét is. Sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérben részesedünk (lKor 10,17). (. ..) A miseliturgia megújításának fő célja a hívek tudatos, tevékeny részvétele volt: Az egyház körültekintő gondoskodással arra törekszik, hogy’ a hívek ne csak mint kívülállók vagy mint néma szemlélők legyenek jelen a hitnek ezen a misztériumán, hanem azt a szertartásokon és imádságokon keresztül jól megértve, a szent cselekményekben tudatosan, áhítattal és tevékenyen vegyenek részt; tanuljanak Isten igéjéből, merítsenek erőt az Úr testének terített asztaláról, adjanak hálát Istennek. Meg kell tanulniuk továbbá a szeplőtelen áldozati adományt nemcsak a pap keze által, hanem vele együttesen is felajánlani, önmagukat is áldozatul hozni. Így kell Krisztus, a közvetítő által egyre tökéletesebb egységre eljutnunk Istennel és egymással, hogy végül Isten legyen minden mindenben^Konstitúció a szent liturgiáról, 48) A szentmiseáldozat az egész keresztény élet központja mind az egyetemes egyház, mind pedig annak helyi közösségei részére. Mert a többi szentség, mint a többi más egyházi szolgálat és apostolkodás is, összefügg az Oltáriszentséggel és reá irányul. Az Eucharisz- tiában ugyanis benne van az Egyház minden lelki kincse: maga Krisztus, a mi húsvéti Bárányunk és élő kenyerünk, szent Teste által, amelyet a Szentlélek éltet és életforrássá tesz. Így ad életet az embereknek, akiket magukba térésre hív, hogy munkájukat és minden teremtett dolgot Krisztussal együtt áldozatul ajánljanak föl. (Ugyanott, 55) A szentmiseáldozat a forrása és célja annak az imádó tiszteletnek, amellyel az Egyház az Oltáriszentséget a szentmisén kívül is közi z Észak-Karó linai Egyetem két szociológusa tanulmányt tett közzé nemrég a szülők és gyermekek kapcsolatáról. Véleményük szerint a romló tanulmányi eredmények, az öngyilkosságok növekvő száma, a tizenévesek terhessége, a kábítószerezés és a fiatalkorúak bűnözése szorosan összefügg a szülői felelősség és feladatok elhanyagolásával. A szülők inkább a saját életüket élik, sajnálják az időt a gyermekeikre. ,,A gyermek szemszögéből tekintve úgy tűnik, hogy a szülők akkor állnak rendelkezésre, amikor ez nekik éppen alkalmas - s nem olyankor, amikor a gyermeknek a legnagyobb szüksége van rájuk", - olvasható a tanulmányban. A te életedben milyen szerepe van a szüléiddel való kapcsolatnak?
