A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-03-01 / 3. szám

104

szemponttal egészíti ki. Még az igaz, a jó emberért se szívesen halnánk meg, hát még egy gonoszért. ,.Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.” ,.Amikor még erőtlenek voltunk, még idejében halt meg Krisztus értünk, istentelenekért.” Vagyis az életünkbe árasztott isteni szeretet teljesen ingyenes; mi nem a szeretetre, hanem az ellenkezőjére szolgáltunk rá.

Élő víz és szökellő forrás. Kiáradó szeretet és adománynak maga a Szentlélek.

Forrás a kősziklából. Isten népe a sivatag bizonytalanságában és reménytelenségében bolyong. A szomjazás és a félelem haragot és lázadást szít Isten ellen: négy eleme ez az ember alapadottságának itt a világban. „Közöttünk van-e az Úr, vagy sem?” Isten gondoskodik az emberről, de a legkevésbé előrelátható módon. A néppel nem kutat ásat, nem is valami termékeny völgybe küldi. A víz a Hóreb sziklájában van — mondja; Mózes csak üssön a sziklára, a víz ömleni fog.

Az élet, a szeretet kiáradását számunkra valószínűnek tűnő helyekről várjuk. Isten személyes ízlése azonban nem egyezik a miénkkel. Kemény, ellenálló, makacs, lázadó önmagunkat megérinti Isten botja; akkor kiderül, hogy ott rejtőzött a kincsesbánya.

Szellem az Isten. Múlt vasárnap a színeváltozásban Jézus földi múlandósága mögül előragyogott a feltámadott Krisztus lénye. Ma Jézus az ötször újraházasodott szamariai asszonnyal beszélgetve rávezet arra, honnan fog elősarjadni az ember új, feltámadásra szánt valósága: a házasságtörések, a lázadások és egyéb bűnök kőszikla burka alól. Megváltásunk egyrészt teljesen bele van ágyazva konkrét nyomorúságunkba; más szempontból viszont annyira isteni, hogy még a legszentebb kegyhelyekhez (Garizimhoz vagy Jeruzsálemhez) sincs kötve. ,,Szellem az Isten; lélekben és igazságban kell imádnunk.”

,,Krisztus — idejében — már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” Húsvéti misztériuma a keresztség fürdőjével a mi bűnös lényünkbe beleojtva örök életre szökellő vízforrás lett. Lehet, hogy ideiglenesen (talán hosszú időre) a mi lelki érelmeszesedésünk elakasztja az éltető áramlást. Szerencsére a forrást elapasztani nem tudjuk. Isten botja megérint, és az élő víz hatalmasan előtör.