A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-03-01 / 3. szám
102 ünnepségeket, pápai látogatásokat. Meg tudnák élni a katolikus vallás lenyűgöző szépségét, közösségformáló erejét, s megkapnák benne a jó Isten szeretetének üzenetét. A rádiót nagyon könnyen el lehet juttatni a legkisebb afrikai, indiai vagy dél-amerikai faluba, farmokra is, magányos helyekre. A távollevők, akik a rádión keresztül hallgatnak szentmisét, bekapcsolódhatnak a nagy közösség istentiszteletébe. A missziós országokban az írástudatlanság is sokszor általános jelenség. Országokat lehetne tanítani pl. jó televíziós programmal az írás-olvasás tudományára. A hit és a tudás továbbadása területén tehát óriási a szerepe a hírközlő szerveknek. Iparkodnak is, buzgón használják Afrikában, Indiában, Dél-Amerika sok részén. Megvan az erőfeszítés, a befektetett áldozat, amivel tényleg a jó hír közlésére, a boldogító béke továbbadására akarják használni azt, ami sokszor bűnt, erőszakot és szennyet terjeszt. A hit továbbadásán, a kultúra alapvető kincseinek általánossá tevésén túl az újságban, a rádióban, a televízióban kitűnő alkalmunk van, hogy a legfontosabb alapvető emberi dolgokat, igazságokat is közzétegyük, amelyeken felépülhet a jobb emberi civilizáció, a szebb, az igazibb emberi élet. Hány embert meg lehet téveszteni, pl. a szociális tanítások vonalán, téves tanokkal, olyanokat, akik sosem hallották még az igazi keresztény, a közösség javát, a jövőt építő szociális tanítást, a pápa üzeneteit, sosem hallottak a nagy pápai körlevelekről. A lehetőségek szinte kimeríthetetlenek, az elérhető eredmény szinte végtelen. Gondoljunk arra, milyen hatása van a tevékenyek munkáját bemutató filmeknek. A tudást és a munkát ismertető képeknek. Van miért imádkozzunk, s az eredmény a legnagyobb várakozásunkat is fölülmúlhatja majd. A tömegkommunikációs eszközök helyes használata feltétlenül megköveteli az erkölcsi rend törvényeinek ismeretét és azoknak lelkiismeretes érvényesítését ezen a területen is. Tekintetbe kell venni azt az anyagot, amelyet az egyes eszközök, természetüknek megfelelően, közvetítenek, de a körülményeket is, vagyis a célt, a személyeket, a helyet, az időpontot és minden mást. aminek szerepe van a kommunikáció létrejöttében, mert annak erkölcsi megítélését módosíthatják, illetve egészen meg is változtathatják. Ide tartozik az egyes eszközök sajátos hatásmódja is, amely olyan lebilincselő is lehet, hogy az emberek, főként ha nincsenek rá felkészülve, alig képesek tudatosítani, úrrá lenni felette vagy ha úgy adódik, elutasítani maguktól. (II. vatikáni zsinat: Határozat a tájékoztató eszközökről,4)
