A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-02-01 / 2. szám
70 Alszeghy Zoltán JELENTÉS LEÁNYFALURÓL Pár esztendeje a világsajtó is közölt hírt a leányfalui Szent Gellert Lelkigyakorlatos Házról, amit a magyar egyház a német püspöki kar segítségével épített fel. Ezen a nyáron (1985-ben) alkalmam volt megismerni az intézményt, sőt két lelkigyakorlatot is adhattam benne. Minket, külföldön élő magyarokat mindig érdekel az óhaza egyházának öröme és baja, azért helyénvaló dolognak érzem, hogy jelentést tegyek a tapasztalatomról. Leányfalu a háború után Budapest nyaralóhelyeként még jobban kiépült. Jól meg lehet közelíteni helyiérdekű vasúttal és autóbuszokkal, mégis védve van a nagyváros hajszájától. Klímája nagyon kedvező, hiszen erdős hegyek és a Duna között húzódik meg. A ház nagyon szép, egész domboldalt elfoglaló kertben épült. Okosan van tervezve, a szobák és az előadótermek tágasak, lakályosak. A jó ellátás, a kifogástalan kiszolgálás kellemes ott-tartózkodást tesz lehetővé. Az igazgató szívélyes, kedélyes, mindenkinek a nyelvén beszélni tudó ember; a kedves, mindig készséges fiatal gondnok-házaspár kedvező családias légkört teremt. A szorosan vett lelki gondozással két jezsuita atya foglalkozik. A békét kereső ember egyszeriben otthon érzi magát a házban. Érkeznek a lelkigyakorlatozók. Az intézmény felavatása előtt sokan zsörtölődtek, hogy úgyse fog sikerülni megtölteni a házat. Az ellenkező történt. A ház állandóan tele van, egyik csoport a másikat váltja, csak kétórás szünet választja el a turnusokat, ami persze komoly próbára teszi a személyzetet. A legtöbb csoportot az egyes helyi egyházak szervezik, de vannak már olyan csoportok is, amelyek az egész ország területéről egyesítenek hasonló ívású hivőket. Abban a két csoportban, mellyel találkoztam, az átlagos életkor kevéssel haladta meg a harminc esztendőt. Meglepett a résztvevők nagy fogékonysága. Fél évszázada vagyok különböző lelkigyakorlatos házakkal kapcsolatban, de ilyen mohón hallgató csoportokat még nem láttam. Ez persze különös feladat elé állítja a lelkigyakorlatok vezetőit. Az igazi lelkigyakorlatok feltételezik, hogy a résztvevő a maga értelmi nívójának megfelelő szinten érti a hitét, és most imádsággal, önvizsgálattal, elmélkedve igyekszik egész életét Isten akarata szerint alakítani. A leányfalui ház látogatóinak többsége már intenzíven éli a hitét, „elfogadja az Igét sok viszontagság közt, a Szentlélek örömével”, de a szó szoros értelmében ki van éhezve az Isten szava magya
