A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-02-01 / 2. szám

68

De Veuster József 1840. január 3-án született Belgiumban. Szülei jómódú földművesek voltak. József, idősebb bátyja példáját követve, a Jézus Szent Szívének Kongregációjába lépett, és Leuvenben 1860-ban szerzetesi fogadalmakat tett. A szerzetben a Damien (Daruján) nevet kapta.

Amikor bátyja nem tudott a misszióba utazni, Damien engedélyt kapott, hogy bátyja helyett ő menjen. 1864 márciusában érkezett Honoluluba, és ott szentelték pappá ugyanennek az évnek májusában. Nyolc éves misszionáriusi munka után önként jelentkezett, hogy a Molokai szigeten a bélpoklosok lelkipásztora legyen.

A Molokai sziget meredek vulkánikus hegyvonulataival, melyek egészen a tengerig nyúlnak, ideális helyet szolgáltatott a bélpoklo- soknak. A teljes elszigeteltség, a sziget megközelíthetetlensége azonban rányomta bélyegét a kolóniára. A 800 poklos olyan volt, mint a pásztor nélküli nyáj: gondozatlan, elhanyagolt és elkeseredett. Fr. Damien szívós kitartással látott munkához. Nemcsak mint lelkipásztor működött, hanem mint asztalos, építő, orvosi tanácsadó, a közrend fenntartója — és sírásó. Tíz évig teljesen egyedül dolgozott mint pap, minden társ nélkül. Templomot és plébániát, két árvaházat létesített, és nagy eredménnyel harcolt az erkölcstelenség, iszákosság és a közrend be nem tartása ellen. Virágzó egyházközségi élet indult meg, mert a poklosok a sok kezdeti ellenkezés ellenére rádöbbentek Fr. Damien hősi szeretetére. Megérezték,

Molokai első leprásai matracaikon éltek, haltak, s azokkal is temették el őket.