A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-02-01 / 2. szám

65 Március 16 - NAGYBÖJT 5. VASÁRNAPJA NE ÍTÉLJETEK! LEGYETEK IRGALMASOK! A szentmise olvasmányai: íz 43,16-20: Új dolgot visz végbe az Isten: vizet fakaszt népének a pusztaságban, és megnyitja számára a kegyelem forrását. Fii 3,8-14: Tekintsünk Krisztusért mindent értéktelennek, és hasonlóak leszünk hozzá a halálban. Jn 8,1—11: ,Akiközületek bűn nélkül való, az vesse a bűnösre az első követ!” Az első olvasmányban az Úr új dolgokat ígér: vizet a sivatagban, hogy mindennek legyen élete, és minden dicsőítse őt. Szent Pál is ar­ra int: előre nézzünk, hagyjuk el azt, ami mögöttünk van! A múltat semminek, sőt szemétnek tartja, hiszen Krisztusban új életet talált. A hit által Jézus Krisztusban megtalálta a megigazulást. Jézus igazzá teszi azt, aki benne hisz. Benne van a föltámadás ereje, és ez ad erőt a szenvedésben való kitartáshoz. Ez az új kor, amelyet Jézus hozott nekünk: az irgalom és a megújulás kora. Az evangélista arról értesít, hogy Jézus — amint azt máskor is tette — az éjszakát imában töltötte, majd ismét megjelent a Temp­lomban, hogy tanítsa a népet. Egyszer csak zajongás hallik. megnyí­lik a hallgatók köre, és a farizeusok és írástudók hangos kiabálással egy nőt taszigálnak maguk előtt, szinte odadobják Jézus lába elé a kövezetre. „Házasságtörésen értük” — kiabálják. „Mit tegyünk vele?” A nő nekik csak eszköz, alkalom, hogy a Mes­terbe kössenek. A mózesi törvény ugyan azt mondja, hogy az ilyen szerencsétlent meg kell kövezni; ezzel a törvény védeni akaija a házas­ság szentségét. Viszont halálra ítélni valakit a római hatalom joga. Mit fog most mondani a Mester? Akármit mond, belekötnek. De a Mester nem szól semmit. Lehajtja fejét, és elkezd a föld porába ujjával írogatni. A nő vádlói türelmetlenek. Újból kérdezik: „Mi legyen az eljárás? Megkö­vezzük, vagy ne?” Végül is Jézus megszólal: „Az dobja rá az első kö­vet, aki bűn nélkül való!” És lehajol, és megint csak ír. Vajon mit íro­gatott? A vádlók bűneit? Nem tudjuk. De tény, hogy a vádlók vádlot­tak módjára egyenként elsomfordálnak, kezdve az öregebbekkel. Vé­gül is Jézus egyedül marad az asszonnyal, aki ott áll előtte. Ekkor Jé­zus felegyenesedik, és így szól: „Asszony, hol vannak azok, akik vá­dolnak? Senki sem ítél el? senki sem dob rád követ?” „Senki, Uram!” — felelte az asszony. „Én sem ítéllek el — mondja Jézus —. Menj, és többé ne vétkezz!”

Next

/
Oldalképek
Tartalom