A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-12-01 / 12. szám
549 FI ATA LÓKNAK Szabó Ferenc AZ EGYHÁZ HÉT SZENTSÉGE A mai egyház hét olyan jelet ismer, amely révén az üdvözítő Isten, Krisztus közeledik az emberhez, és személyesen odaajándékozza magát az emberi élet különböző helyzeteiben: keresztség - bérmálás — Eucharisztia — bűnbánat — betegek kenete — egyházirend — házasság. Az egyes jelek pontos jelentését a szó, a szentségi formula adja meg. A szavak (imák) kifejezik a Szentlélek láthatatlan működését. Az ember a születéssel lép az életbe: Krisztus lehetővé teszi számára, hogy a keresztségben új életre szülessék. Az ember növekszik és kibontakoztatja személyiségét: az új élet, a lelki „érettség” teljességét a bérmálás szentségében kapja meg. A testi élethez szükséges a táplálék: az új élet tápláléka az Úr megdicsőült Teste és Vére, — a kenyér és a bor színe alatt Krisztus Testét és Vérét adja, hogy Általa éljünk. A test természetes életét fenyegetik a betegségek, sebek, amelyek halálos kimenetelűek is lehetnek. A meggyógyulás és az új élet erősítése hathatósan a bűnbocsánat szentsége és a betegek kenete által valósul meg: a bűnbocsánat szentségében a lélek meggyógyul a súlyos bűn sebeitől; a betegek kenetében Jézus a beteget — testben és lélekben — megerősíti, üdvözíti, és tökéletessé teszi a bűnbánatot. Mint ahogy a család és a társadalom biztosítja tagjainak a természetes életet, úgy az egyházirend és a házasság is biztosítják az új közösség dimenzióit. A püspök és a papok különleges lelki hatalmat kapnak a felszenteléssel, hogy bizonyos szentségeket kiszolgáltassanak, tanítsák és vezessék a rájuk bízottakat. Ennek a lelki hatalomnak köszönhetjük, hogy az új élet terjed, és Krisztus által folytatódik Isten népében. A keresztény házasságban a megkeresztelt férfi és nő örök életszövetségre lépnek, hogy egymást testileg-lelkileg kiegészítsék, támogassák, és új tagokat adjanak a gyermeknemzéssel és neveléssel az egyháznak és társadalomnak. A zsinat így tanít: ,,A szentségek (és szentelmények) liturgiája tehát azt teszi lehetővé, hogy a jól felkészült hívő számára az életnek szinte minden eseménye megszentelt legyen, mégpedig annak az isteni kegyelemnek a hatására, amely Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának húsvéti misztériumából árad, hiszen ebből kapja minden szentség
