A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-02-01 / 2. szám
50 LELKISÉG Békési István HAVI IMASZÁNDÉKOK ÁLTALÁNOS:. . . a teljesebb kiengesztelődésért az egyházban és minden ember között. Az alapgondolatot II. János Pál pápának 1984. december 2-án kiadott nagy dokumentumából (Reconciliatio et paenitentia) vesszük: megbékélés, kiengesztelődés és penitencia. A megbékélés, a kiengesztelődés nem lehetetlen dolog. Amint a második korintusi levél mondja az Ur Jézus megtestesülésének és kereszthalálának a céljáról: Krisztusban az Isten meg akarta békíteni a világot, ki akart engesztelődni a világgal. Mi mindnyájan bűnösök vagyunk, rászorulunk arra, hogy irgalmat kapjunk és megengesztelőd- jünk. A modern ember gyakran abban a tévhitben él, hogy nincsen bűne, és a világ nem bűnös. Tudatára kell ébredjünk annak, hogy minden kor és minden ember bűnbánatra szorul, és szüksége van arra, hogy a kegyelmes Isten lehajoljon hozzá. De a bűn nemcsak egyéni dolog. Minden bűnnek van társadalmi vonatkozása is. Egymást bántjuk, egymásnak okozunk botrányt, egymást szipolyozzuk ki, egymást botránkoztatjuk. Mindnyájan bűnös testvérek vagyunk, s azért a megbékélés, a kiengesztelődés társadalmi, egyetemes világszükséglet. A bűnbánat szentsége, a kiengesztelődés szentsége — amelyhez a hívek legalább egyszer egy évben, a nagyböjtben szoktak járulni — a legalkalmasabb eszköz ahhoz, hogy ez a lelkűiét bennünk elmélyüljön^ a kiengesztelődés teljes legyen. Miért van szükségünk erre a kiengesztelődésre? Mert a gonoszság titka, a bűn működik a világban, nyíltan vagy rejtetten. A romló, bomlasztó hatásnak mindenki ki van téve. Jellegzetessége a bűnnek az, hogy engedetlenség az Ur Istennel szemben,, és megoszlás, széthúzás az emberek között. De a bűn titkával szemben működik Krisztus titka. Az irgalmas szeretet, a jóság, a kegyelem titka, amelyet Szent Pál így fogalmazott meg Timóteushoz írt első levelében: Igaz beszéd ez, és teljes hitelt érdemel: Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy üdvözít
