A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-11-01 / 11. szám

491

Kérdezzük meg magunkat: Mit várunk Krisztus királytól? Hogy képzeljük el az ő királyságát? Talán nem egészen úgy, mint a rómaiak, a Messiás-várók és a csodavárók, mégis ebből az evilági értelemben vett királyságból egy-egy eiern belopakodik gondolatvilágunkba. Valahogy magától értetődő lenne számunkra, hogy Krisztus követőinek jobb legyen a sorsa. Elvárnánk és nagyon is jónak tartanánk, hogy befolyásosabbak legyenek a közéletben, elfelejtve azt, hogy Jézus nem uralkodni jött, hanem szolgálni. Szolgálni a béke, az igazság, a megbékélés és megértés ügyét az emberek között, és ezeket az erényeket elsajátíttatva követőivel, elvezetni az emberiséget az Atyához . . .

Király vagy te? Igen, a mindenség királya, aki azzal érdemelte ki rangját, hogy életét adta barátaiért, és ezzel békességet szerzett. Követőinek a feladata ugyanez . . . életüket adni az emberiség nagy ügyének, az egymás közötti békességnek, megértésnek és igazságosságnak megvalósítására, aminek első lépése az őszinte szívből való megbocsátás.

Babos István

November 30 - ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJA FELHÍVÁS AZ ÉBERSÉGRE

A szentmise olvasmányai:

Iz 2,1-5; Róm 13,11-14; Mt 24,37-44.

Többünkkel megtörtént az, hogy az ébresztőóra hangját hallva gépiesen készültünk a szokásos, egyhangúnak ígérkező napra. Aztán hirtelen eszünkbe jutott, hogy valami kellemes esemény fogja élvezetessé tenni ezt a napot. A kellemes esemény gondolata megváltoztatta egész magatartásunkat és kedélyvilágunkat.

A Római levél felszólítása úgy hat, mint az ébresztő csengése: Nagyszerű, az egész napot, sőt egész életünket szebbé tevő esemény vár reánk. Ideje tehát, hogy fölkeljünk az álomból. Jézus születésének ünneplésére készülünk. Azt ünnepeljük, hogy maga az Isten közénk jött, egy lett közülünk azért, hogy utat mutasson életünknek. Ez az eljövetel, amely a múltban történt, emlékeztet egy másik, az idők végén bekövetkező eljövetelre, amelyre készen kell lennünk. Ezzel a készenléttel foglalkoznak a mai olvasmányok. Az első lírai módon elénk tárja a beteljesülést — Isten örök békéjét —, amely azok osztályrésze lesz, akik megtartották Isten törvényét.