A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-11-01 / 11. szám
488 melyen az igazság mérlege végérvényesen helyrebillen, amelyen kiárad Istennek minden emberi képzeletet és reményt felülmúló, elevenítő jósága. Vagyis az az esemény, amelyet hagyományosan és igen tökéletlen kifejezéssel a világ végének nevezünk. A mai evangéliumi részlet szerves folytatásaként, ugyanabban a fejezetben ismét szó van az Emberfia eljöveteléről egy bénítóan félelmetes, kozmikus méretű átalakulás képében. A jelen teremtett világrend fejlődéstörténetének ez a végső eseménye a tudatosan elvállalt kereszthalál felé haladó názáreti Jézust is aggodalommal tölti el: ,,Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?" (Lk 18,8) A probléma nem az, hogy „nincs segítség", hogy „a remény csak önámítás", hanem hogy az emberek pont ilyen tévedésekkel, hazugságokkal áltatják magukat, mert nem képesek, mert nem akarnak szakítani rövidlátó álmaikkal, mert nem keresik és fedezik föl Isten jeleit a világban. A mai evangéliumban Jézus az igazi hitre, a valódi reményre, az ennek megfelelő életre és állhatatosságra buzdít. Szörnyűségekkel van tele mai tanítása: dögvész, háború, éhínség, földrengés, üldözés, árulás, kínzás ... Vagyis a mi világunkról beszél. Reálisan. Aki ismeri az életet és hogy mi lakik az ember szívében, annak a szájából ezek a szavak nem jövendölést jelentenek. Jézus hangsúlya nem is az életnek ezen a komor képén van, hanem tanítványai hűségén, tanúságtételükön. Azon, hogy van egy nagyobb erő is annál, mint ami a világot zűrzavarba dönti, s hogy átadhatjuk magunkat uralmának már most; hogy világíthat bennünk olyan tudás, amely átlát az álnokságok és ámítások ködén; hogy kitarthatunk benne minden szörnyűség ellenére, s ezzel „megmenthetjük lelkünket": végérvényesen is (örök élet), de a jelenben is megmenekülhetünk az értelmetlenség, a kiábrándulás, a gyűlölködés ... a jelen poklaitól, s az ő békéjében, örömében, fényében élhetünk. Jézus evangéliuma éppen az, hogy a világ, az emberi élet eseményeinek lehangoló és sötét színeibe beleszövi az Élet üzenetét, az Élet elérkezésének megváltó színeit. Beleszövi a mi életünkbe. Nem magyarázza ki a sötétséget, nem is semmisíti meg. De az ő „színe" az egész világ szőttesének új, felemelő összhangot ad. Amint Jézus egyéni élete alakult, úgy alakul a hívőké, de az egész világé is. Jézus vérrel verejtékezett az Olajfák hegyén, össze-összerogyott a keresztúton ... De a kereszt már tündököl, már győzelmi jel. A mi életünk sötétségei is ragyogni fognak, ha Jézus nevében fogadjuk őket; akkor, amikor mi is átmegyünk azon a változáson, amin Jézus átment halálában. S egyszer a világ minden szörnyűsége ragyogni fog Krisztus keresztjének fényében, akkor, mikor egyéni kis világvégeink után valamikor
