A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-10-01 / 10. szám
479 gesnek: a) az ügyek vitelét gyakorlott világiakra kell bízni, b) az ügyvezetést és a költségvetést független szervnek rendszeresen ellenőriznie kell, c) tapasztalt bankárokból bizottságot kell alakítani, amely az Intézmény realista ügyvezetését biztosítja, és kizárja a veszélyes üzérkedést. Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából Ä lőcsfalvi pap buzgón látogatta híveit. Elve volt, hogy ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. Éppen egy év kellett hozzá, míg az anyaegyházban és a leány egyházakban sorra látogathatta őket sok más bokros teendői közben. Egy ilyen családlátogatás alkalmával jutott el özvegy Kanyoné portájára. Hatalmas nagy darab asszony volt, ahogy arrafelé mondani szokták, ha egy asszony szokatlanul termetes volt minden irányban. De mióta jó ura meghalt vagy úgy két éve, ritkán le- KANYÓNÉ hetett teljesen józan állapotban találni. A papnak ez alkalommal szerencséje volt, mert elfogadható állapot- MEG A BOR ban találta. Nem tett szegény kárt senkiben és semmiben akkor sem, mikor boros állapotban volt, de a viselkedése, a motyogás beszédje, szeme állása és főleg agybeli működése elárulták, hogy valaminek a hatása alatt van. Egyébként jókedvű, dolgos teremtésnek ismerték, csak az esti órákban volt kedvetlen, levert, mondhatnánk, bánatos, ahogy a szomszédasszonya mondta: ,,Ilyenkor olyan, mintha rászakadt vón az ég.” Nos hát, a család- látogatás alkalmával a pap varrás közben találta. Szokatlanul jó hangulatban volt. Nem csoda, ha papjának elpanaszolta jelenlegi élete- sorát, mely körülbelül így szólott: * * * — Tudja, Főúr, nagyon magánosnak érzem magam, mióta jó uram, a József, itthagyott. Gyerekünk nem vót, lett vón, ha Isten el nem veszi apró korában. Az uram vót nékem mindenem, én meg neki ezen a világon. Jól is éltünk. Szerettük, megbecsültük egymást. Soha egy rossz szó nem esett köztünk. Az én Józsefem jó, dógos gazdaember vót. Gondunk nem vót. Háborúba se vitték el, mert valami lábhibája vót. Oszt hirtelen beteg lett, hiszen ismerte a Főúr is ütet. A Főúr temette el. — Utána nagyon odavótam. Se éjjelem, se nappalom. Azt hittem, én magam is rövidesen utánamék. Vót neki Padáron egy öccse. Néha-
