A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-10-01 / 10. szám
473 Miklósházy Attila AZ EGÉSZ EGYHÁZ NYILVÁNOS ISTENTISZTELETE A liturgiának közösségi, egyházi dimenziójáról tesz szó. A liturgia nem egyéni, hanem közösségi istentisztelet, sőt kifejezetten az egész Egyház nyilvános istentisztelete. Ezt úgy is kifejezhetnénk, hogy az egész Egyház hozza létre a liturgiát, jóllehet az is igaz, hogy a liturgia hozza létre az Egyházat. Tehát az Egyház hozza létre a liturgiát. Ezen azt értjük, hogy az egész Egyház, a Fej és a tagok, Krisztus és az Ö titokzatos testének tagjai együtt végzik a közvetítői munkát Isten és az ember között. Hangsúlyozzuk: az egész Egyházról van szó, tehát mindenki beletartozik, aki Krisztusban lett megkeresztelve. Minden egyes liturgikus cselekmény az egész Egyháznak a cselekménye, akkor is, ha konkrétan mindig egy helyi közösség, helyi egyház végzi. Teológiailag ez any- nyit jelent, hogy a szentségi liturgia csak akkor érvényes, ha azzal a szándékkal történik, amit az Egyház tenni akar. Az érvényes szentségi liturgiához mindig szükséges volt ez az „intentio faciendi quod facit ecclesia". Vagyis mindig az egész egyház nevében végezzük a liturgiát. Miért olyan fontos eleme a liturgiának ez a közösségi, egyházi jelleg? Azért, mert Isten kinyilatkoztatása, önközlése elsősorban nem az egyéneknek szól, hanem a közösségnek: Isten választott népének az Ószövetségben és az Egyháznak az Újszövetségben. Az egész hívő közösség mint ilyen fogadja be Isten kinyilatkoztatását, és ezért a válasznak is az egész közösségtől kell jönnie. Az egyének az Isten ajándékát úgy kapják, mint a közösség tagjai, és azért kapják, mert a közösség tagjai. A mi válaszunk Isten kinyilatkoztatására a hit, és ez a hit elsősorban az Egyház hite, mielőtt az én személyes hitemmé válna. Érdemes talán itt kissé elemezni a hit aktusát. Ez azért is fontos, mert különösen a gyermekke- részté léssel kapcsolatban fölmerülhet
