A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-10-01 / 10. szám

453

FI ATA LÓKNAK

Szabó Ferenc

„HISZEM ... AZ ÖRÖK ÉLETET. ÁMEN.”

Örök élet

Hitvallásunk az örök élet himnuszával fejeződik be. Nagy zeneszerzők miséinek krédója végén diadalmasan tör fel az ujjongás: a halált elnyeli az élet, örök életre születtünk. Ez Jézus üzenetének végső kicsengése: „Tudjuk, hogy Isten Fia eljött, és érzéket adott nekünk, hogy megismerjük az igaz Istent. Ezzel az ő igaz Fiában, Jézus Krisztusban vagyunk: ő az igaz Isten és az örök élet” (ÍJn 5,20).

Magáról az örök életről keveset tudhatunk. „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik” (lKor 2,9).

Nem szabad azt sem felednünk, hogy fennáll annak a szörnyű veszélye, hogy mindörökre ki leszünk zárva az örök életből, ha elszakadunk Istentől. Mert az üdvösség ugyan mindannyiunk számára nyitva áll, de az ember szabad döntésétől függ - egész életétől -, hogy valóban Istennel éljen. Akik jót tettek, az örök életre támadnak föl, akik pedig gonoszát, a kárhozatra jutnak (Jn 5,28—29). Isten nem semmisíti meg a kárhozottat sem — továbbra is szereti —, de a lázadó ember kizárja magát a szeretetközösségből, vagyis az örök életből. Aki nem szeret, nem él, csak létezik; önmaga poklában gyötrődik. A „második halál”-ra az ember önmagát ítéli, ha elszakad az élő Istentől.

A kárhozat lehetőségét hinnem kell, bár azt senki nem tudhatja, mennyi az üdvözültek és a kárhozottak száma. Azért kell imádkoznom, hogy soha, semmi el ne szakítson se engem, se testvéreimet Isten szeretetétől. És főleg a szeretet tetteivel kell felkészülnöm arra, hogy az örök Bíró bebocsásson az életre (Mt 25). Az utolsó ítéletről szóló nagy beszédben Jézus világosan kihirdeti, hogy az örök életbe való bejutás feltétele a szolgáló szeretet. „Amit egynek a legkisebbek közül tettetek, nekem tettétek”.

A keresztény gyakran kerülhet olyan helyzetekbe, amikor választania kell a mostani könnyű élet (élvezet, jólét, önzés kettesben, meggazdagodás mások kárára stb.) és az örök élet között. Ilyenkor emlékezik Krisztus szavára: „Mit használ az embernek, ha az egész vi-