A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-10-01 / 10. szám
449 ma inkább mi magunk vagyunk: egymásba illesztett kövek, arany, ezüst, drágakő elemei a lelki templomnak. „Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek? Aki lerontja az Isten templomát, azt Isten elpusztítja. Isten temploma ugyanis szent, s ti vagytok az.” (Szentlecke.) Isten lelki templomának alapköve Jézus Krisztus. Sőt: ő maga a templom egésze: mi mint épületelemek hozzá tartozunk, benne vagyunk. Isten temploma végső fokon, ebben a múlandó világban, az emberiség üdvtörténetében, maga az Ür Jézus Krisztus szent teste. „Bontsátok le ezt a templomot, és én harmadnapra fölépítem. Ö saját testének templomáról mondta ezt.” (Evangélium.) A Krisztus testi valóságában lefolyt kereszthalál és feltámadás az Istennek bemutatható kultusz egyedülálló és felülmúlhatatlan teljessége. Az Istenhez ragaszkodó hűségnek és az Istenből felénk áradó megbocsátásnak, kegyelmi életnek egyetlen igazi színhelye, oltára, temploma, kohója, forrása van: Jézus Krisztus emberi valósága, húsvéti misztériuma. Ezekiel látomása szerint víz fakad a templom küszöbe alól; „ez a víz a homokdombok felé indul, majd lefolyik a sivatag síkságára, és a tengerbe ömlik; és amikor beleömlik, a tenger vize egészséges lesz.” „A folyó mentén, annak mindkét partján mindenféle gyümölcsfa nő: lombjuk le nem hull, gyümölcsük el nem fogy. Gyümölcsük eledelül szolgál, lombjuk pedig orvosságul.” Tehát a Legszentebb Üdvözítő a mi egyetlen igazi templomunk. Az ő ősi római temploma valamennyiünk székesegyháza. Ez a templom (ha nem is éppen a mai épület) eredeti helyén azóta fennáll, hogy Nagy Konstantin idejében megindult az emberiség nagyarányú misz- szionálása. Ez a bazilika központja és forrása volt az egyes népek kereszténnyé válásának. Ma mindnyájan kegyelettel, hálával, hittel, kereszténységünkben megújulva gyűlünk'össze egyetemes főpásztorunk, II. János Pál pápa körül; ha fizikailag a saját templomunkban is vagyunk, az a Legszentebb Üdvözítő római bazilikájának misztériumát hordozza, és forrása az Üdvözítő kegyelmeinek, színhelye a húsvéti misztérium továbbélésének, eucharisztikus közösségünk pedig sejtje a katoükus Egyház nagy egészének. Amit itt a csillagok alatt Istenből látok, az elég nekem, hogy higgyek abban az Istenben, aki a csillagok fölött van, s akit nem láthatok. (Newton) Isten mindenütt jelen van, de a leginkább lelked legmélyén, legközpontibb részében van jelen.
