A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-10-01 / 10. szám

445

az a mondat, amely az idézett dicsekvést közvetlenül megelőzi, mutatja, hogy nem egy öntelt farizeus beszél: „Az én véremet nemsokára kiontják áldozatul, eltávozásom ideje közel van.” A szentlecke második fele tisztán állítja elénk Szent Pál dicsekvésének igazi értelmét: ,Az Úr mellém állt, és megerősített, hogy általam legyen teljessé az ige hirdetése.” „Az Úr ezután is megszabadít engem minden gonosz cselvetéstől, és átment mennyei országába.”

Szent Pál és a vámos együtt alkotják a teljes krisztusi képet. A farizeus meg a vámszedő dilemmáját nem tudjuk úgy megoldani, hogy közvetlenül a bennünk rejlő farizeust próbáljuk megtörni; az ilyen farizeusellenesség csak arra jó, hogy más formában újra feltámassza az önmagát dédelgető farizeust. A krisztusi dilemma így fest: akár a bűnös vámszedőre hasonlítok jobban, akár a Krisztus ügyéért nagy dolgokat teljesítő Szent Pálra, mindkét esetben Isten irgalmára és szeretetére kell szegeznem tekintetemet. Fő feladatom az, hogy felfedezzem, megcsodáljam, elismeijem, megköszönjem Isten jóságát, magamat pedig, a magam emberi nagyságát vagy nyomorúságát, annak tükrében lássam.

Sajgó Szabolcs

EGYSZER MAJD

Elvermelt fény szemed sarkában és ráncaid közt tetszhalott mosoly.

Csendben kihízott szárnyad félredobva.

Csak egynyaras virágok hoznak izgalomba: hajdan szép álmaid szétrágta már a moly.

Legyőzettél.

Árvállanak babáid, falovad. A kósza vágyaid s gyermekkorod nyara. Meg az a hontalan és néma szó.

Kenyérgond falta föl ifjúságod, s a biztonság a névjegyedre költözött.

De hisz nem vagy te több a tékozló fiúnál, és nem vagy kevesebb.

Nem visz messzebbre vágyad.

Egyfajta földi vályúnál majd egyszer rád találnak, s füledbe súgják tisztán nevedet.

Az új nevet.

A homlokodra írtat, melyért annyit züllöttéi és harcoltál, s melyért addigra önmagad már koldussá raboltad.

Igen. Harangtisztán súgják füledbe majd neved.