A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-09-01 / 9. szám
432 — Nos, és most megváltozott a helyzet? — Meg, nagyon. Mer' a betegség szorongat, oszt ha nem tudok dógozni, minek is örülhetnék? — Hát arra nem gondol - nyomatékolta a pap —, hogy ha már nem is tud dolgozni, csak híres csizmadiamesternek számit az emberek felfogásában? Erre egy huncut mosoly futott végig a mester arcán. — Nocsak, hát nem igaza van! Hát csakugyan. Hát, hogy én erre nem is gondoltam! — No látja. Isten nyugdíjba küldi most kendet, hát élvezze a megérdemelt nyugalmat. — Nohát, plébános úr, úgy látszik, a papoknak csakugyan jó észt adott a Teremtő! Hogy én erre nem gondóttam, hogy nyugdíjas lettem! — No, mester, Isten áldja. Majd benézek újra. Remélem, addig is ebben a lelkületben számolja majd a napokat. Bízzuk a jó Istenre, mikor küldi a behívót. * * * Még két esztendőt élt Csirmák János, híres mestere a csizmáknak. Igaz, csizmát már nem csinált, de megerősödött humorérzéke a jól végzett munka tudatában számolgatta a napokat. A meghívó is befutott. A lőcsfalvi pap temetési beszédében példának állította hét faluból jött gyászolóinak. Példája volt annak, hogyan kell fogadni Isten kezéből az életet meg a sorsot, amit s ahogyan rendelte. Katrics gazda pedig szépen kifényesítette az utolsó csizmát, amit neki készített a mester. Kiakasztotta a pitvar mennyezetére, hogy mindenki láthassa a falu dicsőségét. A mester pedig még sok-sok éven át élt Lőcsfalva és környéke népének képzeletében. VÁLASZOK A 409. oldal kérdéseire: 1. Cédrus. 2. Cezárea. 3. Cilicia. 4. Ciprus. 5. Claudius.
