A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-09-01 / 9. szám
425 Béky Gellért ISTEN FIATAL Kevés embernek tűnt fel az, hogy a kereszténység alapítója milyen fiatal. Kevés vallásalapító van (ha ugyan találunk csak egyet is), aki olyan fiatalon halt meg, mint az Úr Jézus. Az első benyomás, ami felejthetetlen nyomot hagyott az emberiség emlékezetében, a betlehemi Kisjézus meg az isteni Gyermek fiatal édesanyja, a szép Szűz Mária. Paul Claudel Isten „örök fiatalságát”, „gyermekségét” élte át abban a titokban, mikor ott a párizsi Notre Dame székesegyházban, éppen karácsony délutánján szívébe nyilallt a kegyelem. Meister Eckhart Isten örökkévalóságában örök „fiatalságát” vélte fölcsillanni. Isten dicsősége nem más, mint ennek az örök fiatalságnak egyelőre még ritka epifániája, vagy jobban mondva „diafániája”, fátyolos sejtetése, a teremtményekben bújkáló, áttetsző csillogása. A természet rendjében, a fejlődésben, bimbózásban, virágnyílásban, az üdvösség diadalmas, fényes cselekedeteiben, de leginkább az Isten Fiának arcán (2Kor 4,6) szemlélhetjük Isten dicsőségének boldogító fölragyogását. Krisztus fiatalságának teljességében halt meg. Szent János még a dicstelen kereszthalálban is a dicsőségre gondol (Jn 3,14; 7,39), arra a fiatal, győzedelmes, örök erőre, ami legyőzte a halált, a végzetes elöregedést. S ez az erő nem más, mint az örök szeretet. Ám a szeretet lényegénél fogva fiatal. Ezért lesz a kereszt a dicsőség fényességévé. A föltámadás csak ennek igazolása, végérvényes megpe- csételése. fgy az Ur Jézusnak az utolsó benyomása is, am it az emberiségre hagyott, szintén az örök Isten „fiatalságának” a benyomása: a győztes Szeretető . . . Nem véletlen az sem, hogy Szűz Máriát mindig fiatalon, ragyogó szépségben ábrázolják a művészek. Hogy is lehetne másként megfesteni vagy szoborba vésni Azt, aki kegyelemmel teljes? Mert mi más a kegyelem, ha nem a Fiatal Isten túláradó öröme, tisztasága, nagylelkűsége a Szentlélekben, aki viszont szüntelenül megújít, újjá teremt mindeneket? (Zsolt 104,3; Bölcs 7,27). Aki a kegyelemben él, az mindig fiatal marad, még ha száz évig él is. . . Boldogok a szívükben-lelkükben fiatalok, mert az ilyenek meglátják Isten dicsőségét; mert hasonlókká lesznek az Isten Fiához, aki Atyja dicsőségében várja a bűn öregségéből, a halálból megváltott testvéreit. Aquinói Szent Tamás kereken kijelenti, hogy a tökéletesség a fiatalságban keresendő. Annál tökéletesebb valaki, minél közelebb van ehhez a lelki fiatalsághoz. A hiten kívül nincs „istenibb” erény a reménynél meg a szeretetnél. Nos, a remény is, a szeretet is lényegénél fogva a lelki fiatalság erénye. A lelki fiatalságnak öt jó tulajdonsága van: két páros és egy magános. Első helyen kell megemlítenünk a tisztaságot és a meleg szeretetet. A tisztaság nem elég. Ugyan ki menne fel a Mont Blanc-ra fagyos téli éjszakán, hogy onnan gyönyörködjék a holdban vagy a csillagokban? Pedig biztosan szép lehet onnan fent- ről a csillagos ég. Szépnek szép — de embertelenül hideg. A hidegség, keménység, szívtelenség, gőg: mind-mind a közeledő öregség jele. A fiatalság újat jelent.
