A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-07-01 / 7. szám
328 Teleki Béla A KERESZTÉNY CSALÁD FILOZÓFIÁJA II. 2. Az ember a Szentháromságú Isten képmása. Közösségi lény. Közösségi létünk különösen a családban érvényesül. Azért életszükséglet a család minden gyermek, minden fiatal és minden felnőtt számára, mert ez biztosít otthont. Az otthon több mint lakás. Ábel, Tamási Áron Ábel Amerikában c. munkájában, ismétli a néger szavait: Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne! Ábel hozzáfűzi: „És éreztem, hogy szívem megtelik nagy és általános melegséggel, a lelkem megtelik a derűs idő nyugalmával,és a szívem megtelik a hajnal harmatával." Nem csoda, mert otthon lehetünk egészen „én". Ott lehetünk egészen egyedül, de úgy, hogy mégis együtt vagyunk. Sőt úgy vagyunk egyedül és úgy vagyunk együtt otthon, hogy Isten van velem és velünk! Tulajdonképpen az otthon a mennyország egy szelete, szöglete. Persze az otthont nem kapjuk, meg kell alkotnunk. Alkotói a szülők és gyermekek, mindenki a maga képessége és lehetőségei szerint. Az egyik asszony panaszkodik: „Férjem nem szeret. Olyan vagyok számára, mint egy háztartási alkalmazott. Pedig én csak érte és az otthonunkért élek." S tényleg a lakás ragyog, az asszony elbájoló- an csinos, legalább is a családlátogatáskor. Arra a kérdésre: Mindig ilyen takaros?, ez a válasza: Oh, nem, ezt nem lehet! A következő kérdésre: Megmutatná azt a ruháját, amiben a férjét szokta hazavárni? — lesújtó válasza: Oh, azt szégyenlem! Azt az ócskaságot egy idegennek meg sem mutathatom! Négy tanácsot adhatunk az otthont teremtő asszonyoknak: 1. Az asszony annyit dolgozzon otthona szépségéért, hogy öröme is legyen benne! 2. Otthona ne csak ragyogjon a tisztaságtól, sarkalljon imádságos áhítatra is! 3. Soha ne vegyen föl olyan ruhát, amit idegenek előtt szégyenlene! 4. A legjelesebb vendég az otthonban a férj, feleség és gyermekek, illetve családtagok! Egyik férj munkatársnői irigylik feleségét, mert ha hozzájuk ilyen kedves, ha velük ilyen segítőkész, hogy udvarolhat feleségének - mondták. „Valóban ilyen figyelmes és kedves vagy otthon is, így udvarolsz a feleségednek is?" — kérdésre meglepő a válasz: No ugye, otthon az más, idegenekkel udvariasabb az ember, természetesen! — Miért lenne ez természetes? Nem lenne inkább az természetes, hogy feleségedhez kedvesebb, figyelmesebb és szolgálatkészebb vagy? Nem kellene többet udvarolni a feleségednek, mint más nőknek?
