A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-07-01 / 7. szám
326 Problémák és Megoldások Sóti János TANÚSÁGTÉTEL Jézus Krisztusról tanúságot tenni minden keresztény számára feladat. A tanúságtétel olyan jel, amely által a köztünk élő Jézus láthatóvá válik. Ez a fajta jel az, amire a mai ember — és minden kor embere — vágyik, ami által elfogadja, hogy Jézus Krisztus valóban él, hogy Ű valóban az Isten Fia, és nemcsak beszélnek róla. A tanúságtétel a mellett az Isten mellett történik, aki annyira szereti az embereket, hogy értük kiüresítette önmagát, és kiszolgáltatott csecsemőként erre a világra született. Felnövekedvén szüntelenül kinyilvánította az Atya szeretetét, akaratát, hatalmát. Halála és feltámadása által is az Atyáról vallott. Erről a megtestesült Istenről, Jézusról, a Krisztusról hivatottak tanúságot tenni a keresztények. Arról, akivel már különféle formában találkoztak: a családtagok, a barátok, a felebarátok által; vagy az elmélyült imádságban, mikor különösen is megtapasztalható Krisztus jelenléte, szeretete, s mikor nagyon világos, hogy ő mit vár követőitől. Jézusról sokféle módon lehet tanúságot tenni. Csak néhányat szeretnék röviden említeni. A tanúságtételnek egészen rendkívüli formája a vértanúság. Nincs nagyobb szeretet, nincs nagyobb hit mint mikor valaki életét adja Krisztusért. A vértanú kiömlő vérével tanúskodik üldözői előtt a keresztény élet igazságáról. Az élet nagy kincs. A józanul gondolkodó ember nem iparkodik meghalni. A vértanú azért hal meg, mert fontosabb neki a Jézussal való kapcsolata, mint a földi élete. Hiszi, hogy Jézus örök életre kelti őt a halál után. A vértanúság nagy jel az élő Jézus mellett. Mások úgy tesznek tanúságot, hogy vállalják a kereszténységgel járó hátrányos megkülönböztetéseket, üldöztetéseket. Inkább lemondanak egy jó állásról, a magasabb fizetésről, mintsem hogy hűtlenek legyenek Jézushoz. A környezet nagy hatást gyakorol mindenkire. Nehéz helyzetbe kerülhet az iskolában, a „baráti körben" az a fiatal leány vagy legény, aki keresztényekhez méltó életet akar élni, de a társai, a tanárai ellentétes felfogást vallanak, és nem tisztelik az ő meggyőződését. Gyakran megalázzák,és néha ki is közösítik a másféle
