A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-07-01 / 7. szám
302 Jézus előrevetítette a félreértések lehetőségét, és talán így akarta tanítványait és későbbi követőit erősíteni: Ne féljetek a viszályoktól! Sokszor éppen a viszályok eredménye az, hogy új erőre kap az egyház. Szülők, papok, nevelők legfőbb gondja az, hogy a fiatalok jelleme, szellemi és fizikai adottságai minden zökkenő nélkül, fokozatosan fölfelé növekedjenek. Ez egy jámbor kívánság, amely talán soha vagy igen-igen ritkán valósul meg. A nevelőre éppen akkor van a legnagyobb szükség, amikor a tapasztalatlan fiatal „beverte az orrát”, és így saját kárán okulva hajlandóbb elfogadni a jó tanácsot. Az egyház életében is vannak ilyen pillanatok, amikor — hogy az előbbi hasonlattal éljek - valaki beveri az orrát. Viszály, ellenkezés alakul ki a hívek és papjaik, papok és püspökeik között. Sajnálatos tény, de így van. Ez az egyház emberi arca. De mi ilyenkor a teendő? Ahelyett, hogy az egyik vagy a másik csoport igazát keresnénk, mindkét csoportnak össze kell hasonlítani magatartását, gondolkodását és elveit az evangéliumban elénk tárt krisztusi ideállal. Mennyiben feleltünk meg ennek? Amennyiben nem feleltünk meg, azt égessük el, mint a tarlót, azért, hogy új életre sarjadjon bennünk az evangélium szelleme. Ha az evangélium fényében vizsgáljuk meg magatartásunkat, és nem egymáshoz hasonlítjuk magunkat, akkor a válságok és viszályok rövid zavar és bizonytalanság után megújulás és új élet forrásai lesznek. KATOLIKUS-E LELKI ISMERETÜNK? 1. Segítőkész vagyok-e idegenek felé is, ha bajban vannak, ha rám szorulnak? 2. A keresztény vendégszeretet lelkü/ete él-e bennem, vagy inkább ,/nártáskodnT szeretek? (Lásd a 297. oldalt) 3. Imádságaimban kitartó vagyok-e? 4. Elveszítem-e a lelki békémet, ha Isten nem teljesíti valamilyen kérésemet? Fel tudom-e ismerni Isten üzenetét a számomra kellemetlen eseményekben is? (Lásd a 198. oldalt) 5. Nem értékelem-e elsősorban az embereket annak alapján, amijük van? 6. A valódi keresztény testvériség lelkülete sugárzik-e belőlem, az anyagi javak használatában is? (Lásd a 299. oldalt.) 7. Nincs-e bennem bizonyos anyagi értékek elvesztésétől való túlzott félelem? (Lásd a 300—301. oldalakat.) 8. Próbáljuk-e tudatosan és rendszeresen formálni a bennünk lévő lelkületet, gondolkozásunkat az evangélium alapján?
