A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-06-01 / 6. szám
277 Kovács Katalin JÁNOSBOGÁRKA Jánosbogárka csillog, jánosbogárka villog . . . vígan húzta a cigány a talp alá valót az egyik kis pécsi vendéglőben. Margitka és János volt az est fénypontja az esküvői vacsorán. Ők is csillogtak és villogtak és pirultak, és alig várták, hogy vége legyen már az estének. Nem szerették az ünneplést, csak a család kedvéért egyeztek bele ebbe a közös nagy vacsorába. Ha tőlük függ, megszöktek volna mindjárt az esküvő után; réges-régen ott lennének már a Balaton parti nyaralóban. Türelmük arányosan fogyott a cukormázas tortával. A menyasz- szonytánc után végre sikerült kiszakítani magukat az ölelő karokból, és máris vitte őket a vonat sebesen. . . sebesebben a gondolataiknál egy új életbe, egy szent harcba a családért. Az első huszonöt év még tele volt egymás iránt szeretettel, gyengéd féltéssel. Az ezüstlakodalmukat is megtartották ugyanabban a kis pécsi vendéglőben. A cigány elérzékenyedve húzta:Melletted nincsenek hétköznapok. . . Hat majdnem felnőtt gyerek nézett utánuk büszkén, amikor kézenfogva kisurrantak a teremből. Ők még nem sejtették, hogy a család egén villámmal telített felhők tornyosodnak. Margitka tudott már a János karján levő daganatról, de reménykedett, hogy szétoszlik, semmivé válik az egyik reggelre. Sajnos, ez csak a mesében történik meg, nem a valóságban. Jánosnak be kellett feküdni kórházi kivizsgálásra, és két hét múlva az utolsó szál reményt is elszakította az orvosi végzés. Hodgkins-kór. Sugár- és gyógykezelés következett. Az egész család kétségbeesve ostromolta az eget János gyógyulásáért. Szinte úgy harcolták ki a gyerekek hegyet elmozdító hittel apjuknak az életet. Egy hosszú, nehéz év után János kezdett jobban lenni. Az arca kitelt, és az étvágya visszajött a munkakedvvel együtt. Csak a lelke nem gyógyult. A magába fojtott reménytelenség és félelem között őrölte napjait. Az ital hozott csak némi feledést, és ezt tudva egyre sűrűbben nyúlt utána. Hamarosan eltompult aggyal, bambán bámult esténként a whiskys pohárba. Az alkohollal járó átok útitársként szegődött melléje. János kedélyemberré vált, kibírhatatlanul gyötörte a családot. A gyerekek egyenként szöktek el hazulról. Már csak Margitka áll kétségbeesetten és összetörve a férje mellett. Hova lett a szép életük? A meghitt kis családi fészek? Az alkohol belefolyt házasságukba, szétmarta a szeretetet, a megértést és a családi békét. Mintha a pokol vett volna erőt rajtuk.
