A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-06-01 / 6. szám
269 (Folytatása 260. oldalról.) Annak ellenére, hogy feladták, New Yorktól a magyar ferencesek igazában soha nem szabadultak meg. Még most is New York örömük, szégyenük és fájdalmuk. A seb még ötven év után is sajog, és nem is fog begyógyulni, míg magyar ferencesek apostolkodnak Amerikában. Az átadási szerződés szerint a magyarországi Kapisztrán Rendtartomány kötelezte magát, hogy legalább „két testileg és lelkileg odavaló papot” bocsát a Jézus Neve Rendtartomány rendelkezésére, hogy a Szent Istvánban a magyar híveket pasztorálják. Az 1950-es években Kilián Csaba volt a magyar pap a Szent Istvánban, és munkája bizonyította, hogy milyen szép, eredeti, valóban lelkipásztori és magyar munkát tudtak volna végezni a magyar ferencesek New Yorkban, ha a dolgok másképp alakultak volna. Ami New Yorkban történt, romantika volt. Amint a szerelmében kudarcot vallott vőlegény nem szűnik meg vágyódni menyasszonya után, úgy nem szűnnek meg vágyódni a magyar franciskánusok New York után. De rejtélyes erők egymástól távol tartják őket. Ismételten történtek lépések New York visszaszerzésére. Csorba Domonkos, a jelenlegi elöljárónk, különösen fáradozott ezen a téren. Törekvését nemcsak hogy nem értékelték, hanem sértésnek vették az érsekségen is, az amerikai rendtartományban is. A lelkek java lenne a legfőbb és egyetlen törvény az ilyen ügyek elintézésében, de valamilyen oknál fogva erre se a bíboros érsek, se a ferences tartományfőnök nem gondolnak. Viselkedésük emberileg érthető: a Szent István-templom és rendház New York jelentős katolikus centruma lett, és az a vélemény alakult ki, hogy minden szempontból biztos kezekben kell lennie. Van ugyan magyar szolgálat a Szent Istvánban, de nincs az az egyházi, kulturális, magyar élet, melynek ott kellene lennie. Miután a Bölcsesség erős kézzel elrendezte New Yorkot, és áthúzta az emberek szőtte terveket, hamarosan jött a második világháború vad vihara. És a testvérek, számban heten-nyolcán, akik Amerikában maradtak, és azok is, akik a háború után jöttek, tapasztalhatták a Bölcsesség kedvességét. New Jerseyben, Roeblingon lett az új központ. Roebling jelentéktelen, igénytelen kis gyárfalu a Delaware folyó partján New York és Philadelphia között. A hely csöndnek, békének, tisztaságnak oázisa.Fenyők és platánok között áll a templom, mely nem műremek, de áhítatnak meleg otthona. Abban az időben súlyos adósság nyomta a kis templomot, és Medveczky Medárd, aki nem volt hajlandó semmi anyagi áldozatot hozni New Yorkért, nagylelkűen segítette a roeblingi templomot. A A roeblingi anyaház trentoni püspök, Moyses E. Kiley, hálából a testvérekre bízta az egyházközség vezetését, és a Szentszék jóváhagyásával 1941-ben felépítették rendházukat. A testvérek imájától, életétől, munkájától megszépült, megújult a kis hely, és igazi központ lett. A háború után
