A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
28 ,,Az egyház megújulása lényege szerint a hivatásához való fokozódó hűségben áll; kétségtelen tehát, hogy az egyház hivatása indokolja meg, miért irányul a megújulás az egység felé. A földi vándordíján járó egyházat Krisztus szüntelenül erre a reformációra hívja. Mint emberi, földi intézmény erre folytonosan rá is szorul. (. . .) ökumenikus szempontból tehát igen jelentős ez a megújulás. Azokat a jelenségeket pedig az egyház életében, amelyek által máris valósul ez az újjáéledés, az egységmozgalom további haladása zálogának és szerencsés előjelének kell tekintenünk. Ilyen jelenségek: a biblikus és liturgikus mozgalom, Isten igéjének hirdetése és a hitoktatás, a világi hívők apostolkodása, a szerzetesi élet új formái, a családi élet új lelkisége, valamint az egyház szociális tanítása és tevékenykedése.” (UR 6) Az egység lehetetlen mindaddig, amíg azt követeljük, hogy a másik „megtéijen”, és az legyen, ami mi vagyunk. Mindannyiunknak meg kell térnünk az evangélium eredeti tisztaságához és egyszerűségéhez. A keresztények közötti egység csak úgy lehetséges, ha valamennyien azt akarjuk és azon fáradozunk, hogy a Krisztus által akart egység megvalósuljon. Végeredményben az egység Krisztus Lelkének ajándéka; adomány, amelynek ki kell tárulnunk, amelyet be kell fogadnunk. Csak a Lélek által adott szabadságban lehetséges szeretettel odaajándékozni magunkat és elfogadni a másikat. Az ökumenikus munkában nekünk katolikusoknak készeknek kell lennünk arra, hogy megtegyük az első lépést többi keresztény testvérünk felé. Törekednünk kell arra, hogy jobban megismerjük ő- ket, hogy így jobban megértsük szellemüket, történelmüket, lelki és liturgikus életük különböző formáit, sajátos kulturális értékeiket. Mindenekfölött fontos, hogy megtanuljuk tisztelni és becsülni az ő javaikat, mert az igazi egység differenciál; az igazi ökumenizmus fő jellegzetessége abban a készségben rejlik, hogy az egységtörekvésben elismerjük a nem lényeges dolgokban a jogos különbözőséget, az egymást gazdagító változatosságot. Feladataink Igazán találkoznunk kell, hogy jobban megismerhessük egymást. Együtt el kell gondolkodnunk a közös hitről, és az egység útjában álló akadályok kiküszöböléséről. Együtt kell imádkoznunk a Szentlélek fényéért és erejéért. Együtt kell dolgoznunk, és közösen tanúságot tennünk a szerétéiről, mindenütt, ahol az emberek elvárják jelenlétünket és szolgálatunkat.
