A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-06-01 / 6. szám

Július6 - ÉVKÖZI 14. VASÁRNAP A MESSIÁSI BÉKE ÉS KÜLDÖTTEI 251 A szentmise olvasmányai: íz 66,10-14; Gál 6,14-18; Lk 10,1-12.17-20. Békét ígér az Úr a próféta álta a szent városnak annyi megpró­báltatás után. Szent Pál azzal dicsekszik a Galatai levélben, hogy az ő apostolkodását az igazolja, hogy Krisztus jeleit, Krisztus sebhelyét, Krisztus szenvedésének jelét viseli magán. A tanítványok küldetésé­ről beszél Szent Lukács az evangéliumban, s megmondja, hogy béké­vel köszöntsenek be, ahova betérnek, s ha ott jólelkű emberek van­nak, békéjük rászáll. Az az Any asz ént egy ház, melyről múlt vasárnap elmélkedtünk Péter és Pál apostol ünnepén, az apostolok sziklaalapjára épült, és apostoli, azaz küldetésben levő Egyház. Az Ür Jézus küldi, hogy a jó hírt vigye a világnak, s összegyűjtse Isten szétszórt gyermekeit. Már az ószövetség prófétája azt ígéri, amire úgy óhajtozik min­den emberi szív, amiről annyit tárgyalnak, ami olyan nehezen jön el - a békét. A szívnek és a közösségnek a békéjét. Hisz jól tudta a pró­féta, hogy a szent várost, Isten szent városát is azért fenyegeti annyi­szor az ellenség, azért van annyi belső baj is, mert kihalt a béke, a jóindulat az emberek szívéből, ki­halt a közösségben is. Hogyne: az Isten békéjé­nek nagy ára van, Isten derűjének, örömének nagy ára van. A sokat üldözött, agyonfáradott Szent Pál apostol azt mondja, hogy túlárad az örömtől. Hogyne, hisz Krisz­tus túláradó szeretetéből fáradhatatlan volt a munkában is, és örömmel viselte a szenve­dést is Krisztusért. Azért bizonyítja oly büsz­ke örömmel, (ha valaki kétségbe vonná az ő apostoli hivatását), hogy Krisztus pecsétje van rajta . Ő a szenvedő Jézus sebhelyeit vi­seli saját testén. Megostorozások, megköve- zések nyomait. Méltó az apostoli névre, mert apostoli küldetéséért megszenvedett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom